Gyökértelen, hazátlan bitang vagyok, könyörgöm, tépjetek ki a nemzet sajgó testéből! Nem érdemlem meg a magyar nevet... lehet, hogy oláj vagyok?! Vagy büdös tót? Esetleg tolvaj cigány?
Még ha nincs is erre jel, de szerintem a határok elöbb vagy utóbb legalább egy kis mértékben módosulni fognak, mert elég furi helyzet az, hogy átutazok a határon, és mindenki magyarul beszél, méghozzá jobban, mint én.(En nem vagyok rasszista, senkit nem akarok kiírtani.)
Ha ezzel azt akartad kifejezésre juttatni, hogy ez a népesség szociológiai helyzetétől függ, azt hiába tetted, már leírtam. Egyébként ennek reális esélyét én sem látom...
Előttem 2-vel valaki azt modta, hogy a felvidéki választásokon az MKP a magyarság számarányához képest több, azaz pontosan 10%-ot kapott.
Nos, ha jól tudom, még a hivatalos statisztikák szerint is az össznépesség min. 12%-a magyar. Tehát nemhogy többet kaptunk ennél, hanem kevesebbet.
megj:
1919-ben a ugyanez az arány még 34%-volt... Hihetetlen, hogy ez a népség erre képes lehetett. De nemcsak a Felvidéken, hanem a többi országrészben is. Ilyenkor mindíg elgondolkozok: hogy történetett az meg, hogy egy betelepült, eredetileg jámbor természetű hegyipásztor nép elüldözhette a magyarokat?
Lehetséges -e egyáltalán megfordítani ezt a folyamatot?
Alighanem lehet, de ahhoz ugyanazt a taktikát kellene folytatnunk, mint az albánoknak. Egyszerűen csak nagyobb kellene, hogy legyen a magyarok természetes szaporulata a jelenleg többségi népeknél. Akkor, de csak akkor még lehetnek reális esélyeink. Enélkűl aligha. Legalábbis olyannak kellene lenni az európai helyzetnek, mint az I.háború alatt. Ilyen viszont az elkövetkező évszázadban nemigen lesz.
Szóval mindenki vállaljon 3-4-5-6 gyereket. Rövidtávon neméri meg, de hosszabb távon igen...
Főleg a határokon túl. Ez viszont erősen szociológiai kérdés.
Nem tudom...
Uraim!
Ide írok, mert a topiccal is össezfügg, ami ma történt. Meciart elsöpörte a nép, és végre, úgy tűnik demokraták kerülnek kormányra Szlovákiában. Az is elhangzott, hogy a több, mint 10 %-ot szerzett magyar koalíciót is beveszik a kormányba. Az külön öröm, hogy a magyar koalíció a magyar nemzetiségűek számarányát megahaladó szavazatot szerzett, azaz sok szlovák is rájuk szavazott. Azért nagy reményeket ne tápláljunk, de ha valamennyire is javul a határon túli magyarok helyzete, ez visszahat a maygar belpolitikára is. Előnyösen.
Bebizonyosodott, hogy a mai magyar külpolitika helyesen cselekedett, amikor a választások előtt ne állt le Meciar embereivel vitatkozni, és így nem növelte a bolsi boxoló esélyeit.
Gratulálhatunk Martonyinak.
Csak annyit szeretnék mondani, hogy ez csodálatos, hogy ennyit polemizáltok Trianonon, mert én azt mondom nektek, barátaim, hogy addig vagyunk egy nemzet, amíg ezt az eseményt nem felejtjük. Tenni úgysem tudunk semmit, a nagy dolgok már hosszú évtizedek óta más országok más asztalai mellett dőlnek el, és a huszonegyedik század "civilizált világpolgárának" nem is lehet más reménye, minthogy egy közös és békés Európai Únióban találunk rá újra népünk elszakadt fiaira. Ez az, amiben én hiszek, hogy a nemzeti identitásnak ugyan csak töredékét megtartva, de mégis együvétartozó érzéssel a tarsolyunkban, kölcsönös segítségnyújtással tudunk majd élni politikai határok nélkül. És ez nem afféle békeszólam akar lenni, egészen egyszerűen nincs más út, ami kivezethetne a távolkeleti és az amerikai gazdaság irányította függőségi rendszerből, ami a következő nagy gazdasági világválság idején megmenthetne minket az összeomlástól.
De még egyszer mondom, jó, hogy a múltat nem felejtjük, mert ez olyan valami, amiről száz év múlva is beszélni fognak a magyarok. Hiába: sírni jó.
"soltika
09-22-98 2:25 AM adatok | e-mail
Rezső/rezsó/
eztet csak úgy pógári békediktátumok után
találtam(pógári módon)
április 6./hatodikán/mit gyászoltál te méltósággal remélem hogy te legelább harangokat húztál/
pogány soltika elfelejtett Fehér lovat
áldozni
"rezső 06-04-98 5:36 AM
Ma van békediktátum 78. évfordulója. A két világháború között úgy emlékeztünk meg róla -
néhány percre leállt az élet, megálltak a járművek, szóltak a harangok, a dudák stb. -, mint
most Izraelben a soah-t. Mit gondoltok mi miért nem tudunk méltósággal gyászolni?" --
egy buta félremagyar soltika + Finci kutya
várja véleményed
pogány soltika tényleg nem áldozott még a ti
kedvetekért sem lovat/még izrelben sem/ ,ott a kerek erdő mélyén,biztos túl érzékeny volt az a
kumisztol elivott agya/lelke/
rezsókám Lóra fel! "
Meséld már el neki, hogy egyre nagyobb hülyeségekre készteti kompenzáló kényszere. Ezek szerint ő a 22.hónap kilencedikén írta hozzászólását?
Egy dolog azonban biztos. Nem tudja melyik napon van Trianon évfordulója. Ez még nem tragikus, hiszen november 7-re van dreszzírozva, de hogy valaki még tüntessen is tudatlanságával...
Én csak azt remélem, hogy kb. 20 év múlva Trianon 100-ik évfordulóján az egésznek semmi jelentősége nem lesz mert mind az EU-n belül leszünk. Addig viszont rengeteg tennivaló akad, amit most és nekünk kell elvégezni mind gazdasági mind politikai téren. Elfelejteni persze nem kell, és aki magyarnak érzi magát nem is tudja trianont, mert igaz, hogy vesztettünk de azt hiszen irreálisan nagy árat fizettünk érte, és még most is fizetjük szerte közép-európában. Mindenki aki itt él.
Rezső/rezsó/
eztet csak úgy pógári békediktátumok után
találtam(pógári módon)
április 6./hatodikán/mit gyászoltál te méltósággal remélem hogy te legelább harangokat húztál/
pogány soltika elfelejtett Fehér lovat
áldozni
"rezső 06-04-98 5:36 AM
Ma van békediktátum 78. évfordulója. A két világháború között úgy emlékeztünk meg róla - néhány percre leállt az élet, megálltak a járművek, szóltak a harangok, a dudák stb. -, mint most Izraelben a soah-t. Mit gondoltok mi miért nem tudunk méltósággal gyászolni?" --
egy buta félremagyar soltika + Finci kutya
várja véleményed
pogány soltika tényleg nem áldozott még a ti
kedvetekért sem lovat/még izrelben sem/ ,ott a kerek erdő mélyén,biztos túl érzékeny volt az a kumisztol elivott agya/lelke/
rezsókám Lóra fel!
Ha gondolod, még a familiámban is ásogathatsz
keresd a Korontháliakat, a Győri 1944-es városparancsnok ,nem rokon .
Kellemes kapirgálálst/3 éves koromban még bepisiltem/
rezső
"Más kérdés, hogy a környezetében így is mennyire kirívó, ha valakinek van tartása."
ez rendben is van, egyébként szerintem ott (is) volt taktika, hogyha "megalkuvók" lettek volna holmi kis gyár, üzem, stb kedvéért, és ha ez kiderült volna, (ill. biztos hogy igen, főleg ha a sajtó felfújja!) akkor elvesztette volna a szavazóbázis döntő többségét: a NAGYmagyarokat. De ezt a szavat nagyon utálom, mert akivale kib@sznak, az mindenki nagymagyar lesz előbb vagy utób, és sajnos itt MINDENKIVEL kib...., de nagyon, ...ha nem tegnap, akkor tegnapelőtt, de bizony morzsolgatták az őseink golyóit rendesen, s a mieinkkel is ezt szeretnék tenni, most mi legyen, tegyük a kezükbe ???????
Nagy adósságom, hogy sok felvetésre nem válaszoltam, dehát az időhiány. Mindenesetre 33+ két témájára reagálnék.
Nem tudom mennyire ismered Jancsó Benedeket. Ő, már a kilencvenes évek elején mondta, írta, hogy elveszítjük Erdélyt. Megírta a dácoromanizmus történetét, és nem volt nehéz felfedeznie a románok legfőbb célját.
A milleneumba belebódult Magyarországon pedig szinte kinevették...
Duray. A helyzet nem olyan egyszerű. Sokkal "politikusabb", vagyis ravaszkodóbb ő, mint ahogy az első pillanatban látszik. Más kérdés, hogy a környezetében így is mennyire kirívó, ha valakinek van tartása.
szasztok, csak most fedeztem fel ezt a topicot, pár régebbi gondolathoz is hozzászólnék:
Madár:
"hiszen a lecsatolt területeken ma már a szomszéd államok állampolgárai élnek többségben"
az tuti, persze magyarul beszélnek, magyar a nemzetiségük, és abban reménykednek, hogy az anyaország legalábbis erkölcsileg támogatja őket, gondolok itt az egyetemi hallgatókat támogató intézkedésektől kezdve egészen a letelepedést elősegítőkig !!! Nem tudok adatokat, de ha jól sejtem akkor egy szlovákiai magyarnak ugyanolyan feltételei vannak a M.o-i letelepedésre, mint egy vietnáminak. Rosszul tudom?
HJM & Skorpió:
Madár (06-06-98), mikor a Csehszlovákiát, Németo.-t, SzU-t emlegette, erre gondolt(szerintem): ha mondjuk 1980-ban odamentél volna bérmelyik 'csehszlovák' állampolgárhoz (kb 15 mill.) akkor a 99,99999 %-uk azt mondta volna, hogy szakadás lehetetlen, jó nekünk így, faszán élünk, stb. Szovjetunió dettó (faszán ugyan nem éltek). A német csatlakozást, mint egy kívülálló nemzet tagja megdöbbenéssel, és könnyekkel éltem át, arra jól emléxem, hogy a sok (szlovák) cigány tonnaszámra hordta a magyar pulóvert a volt NDK-ba, adta-vette, meg váltotta a német márkát német márkára 1:1 be, ma is HIHETETLEN ! Micsoda idők voltak !
Madár (06-07-98)
"Ilyen területeken a határ kiigazítása teljesen jogos lenne"
Rohanok a bótba, veszek pár tekercs filmet, mert tanúja akarok lenni annak, mikor Torgyán bevonul Komáromba fehér lovon (mint Horthy annó)
Medwe (06-09)
"- ha valaki annyira nagy magyar, akkor gyüjjön haza"
de nagy a szád !!!!!
tudsz adni munkát 3 mill. embernek ???
mellesleg én itt otthon érzem magam, mivelhogy itt van az összes szerettem, meg ebben a földben nyugszik az aki a szerettem volt ! egyébként ennek az ide-oda rángatott szlovákiai magyarságnak legalább 1 dolog kéne: a magyar kormány (legalább erkölcsi) támogatása...
Egyébként meg van a véleményem az utóbbi 50 év magyar kormányairól, egyikben sem volt olyan (politikus) egyéniség, mint Attila, még reménykedem, hátha Orbán (ott hősölt 89-ben Prágában).... ...ja, még a tavalyi Torgyán is soxor teccett "ezek a piszkos kommunisták..." kezdetű parlamenti hozzászólásaival :-))
Pirítós: (06-09-98 8:03 PM) egyetértek !
Gombperec (06-10)
"Trianon elobb utobb bekovetezett volna, a boldog bekeidokben alkalmazott belpolitika miatt"
ha esetleg kifejtenéd gyengébb elméjű (én) topic-barátaidnak eztet, köszi !
Medwe (06-10)
"Szerinted egy csallóközi átlagmagyar hogyan viszonyul Duray Miklóshoz? "
átlagmagyar válasza: Duray változott, puhított (szerintem) a politikáján, de még mindig apolitikus módon, szemtől-szembe próbál "politizálni". Nem tudom mi a lyó, ezt talán majd a történelemírók mögfejtik :-)
Egyébként szombaton alkalmam volt tőle megkérdezni 2 dolgot: 1. a szlovákiai magyarság helyzete gazdaságilag milyen irányban változott a szlovákokhoz képest az elmúlt években. Azt válaszolta, hogy nagymértékben romlott (sokkal meredekebben, mint a szlovákoké).
2. (ezt már csak 4szemközt mertem) Szerzett-e a magyarság valamiféle vagyont (gyárra, termelő ágazatra gondolok) a privatizációban, ha nem, miért nem politizáltak úgy, hogy valami kis szelet "nekünk" is jusson. A válasz: semmit, és utána kéztördelés, mellébeszélés (bocs Duray)...
Ez van, a magyar területen lévő üzemek(hajógyár, cukorgyár, malmok, fémmegmunkáló, stb) mind-mind a szlovák tőke kezében van. Yó, mi ?????
Tdeak (08-11-98 12:56 PM)
"Mennyi kepviseloje is van a magyaroknak a kornyezo allamokban?"
25-26-án el fog dőlni, kb. 15-re számítanak a kb 150 tagú parlamentbe (650e.magyar van az 5 milliós szlovákiában) (ha az adatok pontatlanok bocsi)
Nem tudom ezek az utóbbi gonolatok nem offtop.., de még egy: 18-án lesz egy Queen of Slovakia verseny,(ami Meciar pártja finanszíroz) ahol a 12 lány közül 6 beszél magyarul, nem tom mennyi magyar nemzetiségű, de ez NEM véletlen, kíváncsi leszek, ott leszek!
Újabb magyarellenes frontot nyitott Szlovákia a prágai CEFTA-csúcson a minden elôzetes jelzés nélkül bejelentett importvámemeléssel. Az idôzítés - akárcsak a Bôssel kapcsolatos hágai kereset esetében - ezúttal sem véletlen, a közelgô parlamenti választások elôtt egy ilyen lépés jól szolgálja a nemzeti érzelmek szítását és ezzel párhuzamosan a Budapest elleni hangulatkeltést. Ebben a helyzetben a magyar kormánynak mindenképp megfontolt és körültekintô választ kell adnia. A Világkereskedelmi Szervezetnél benyújtandó panasz megfelelônek tűnik, még akkor is, ha valószínűleg nem sok foganatja lesz. De olyan lépés, amely egyezik a WTO és a CEFTA alapszabályzatával, és tükrözi azt a magyar törekvést, hogy el kell kerülni a beavatkozás látszatát is a szlovák választási kampányba.
A prágai csúcstalálkozó azonban demonstrálta azt is, hogy a CEFTA esetében felettébb nehézkes együttműködésrôl van szó. A szabadkereskedelem elômozdítására hivatott szervezetben eltérô fejlettségi szintű országok tömörülnek, amelyek között nehéz megtalálni a közös nevezôt. Szlovákia az importkorlátozással harmadik a sorban, hiszen elôtte hasonló lépéshez folyamodott Lengyelország és Románia is. Mindez felveti a kérdést, hogy a hangzatos szándékok ellenére elég érettek-e a térség országai az ilyen jellegű együttműködésre, amely egyébként az európai uniós csatlakozásra való felkészülés fontos szakaszát jelenthetné. Ez utóbbiból kiindulva érdemes elgondolkozni azon, vajon mi szolgálja jobban a magyar nemzeti és egyben integrációs érdekeket: vitákkal tarkított, az alapító elvekkel ellentétes látszategyüttműködés, vagy a szűkebb körű, valóban a közös érdekeket szolgáló kooperáció Visegrád újjáélesztésével, tudomásul véve azt, hogy Szlovákia ehhez - egyelôre legalábbis - nem partner.
Pozsonyban megnyitották a "Honalapítók" című kiállítást, az egyik kulturális centrumban.
A szlovák államiság 1200 éves voltát igazoló kiállítás látogatóit döbbentes látvány fogadta.
A kiállatási térben mellszobrok sorakoztak, olyan nagyságokat ábrázolva, mint Marta Podhradska -a kulturális tárca jelenlegi szóvívője, Augustin Marian Húska- a parlament jelenlegi alelnöke, vagy Ivan Gasparovics- jelenlegi házelnök.
A közel ötven szobor félkörben falállítva csupa élő, mai politikust ábrázol.
Pozsonyban elterjedt a hír, miszerint Vladimir Merciar szobar azért nem szerepel a kiállításon, mert a miniszterelnök nem volt megelégedve szobormásával és így az csak később, a megfelelő korrekciók után kerül majd a szobrok közé.
Minden országnak vannak problémái. De nem minden ország problematikus. Dániának vannak problémái. De Írország problematikus.
Megkérdezni, hogy Franciaország voltaképpen micsoda: ez üres fecsegés. A Francia Köztársaság politikai, világnézeti lényege világos, bár ezt a lényeget az antirepublikánus jobboldal támadja, és a marxista szélsőbaloldal illúziónak vagy csalásnak tartja. Megkérdezni, hogy Magyarország voltaképpen micsoda: értelmes kérdés immár nyolcvan éve. Értelmes kérdés, amelyre az utóbbi negyven-ötven évben kerülő válaszokat szokás adni.
A válasz legtipikusabb megkerülése: a regionális-kulturális tipológia. Nem vagyunk teljesen nyugatiak - mondják -, mert a keleti megszállás és a vele egylényegű diktatúra megakasztotta fejlődésünket, de nem vagyunk keletiek sem, mert a nyugati hitfelekezetekhez tartozunk, keleti-délkeleti szomszédaink viszont oszmán, illetve bizánci-orosz művelődési hatásokat mutató görögkeletiek (ortodoxok, pravoszlávok). Mindez igaz, ráadásul arra is jó, hogy előkelőbbnek érezzük magunkat balkáni szomszédainknál - bár azt például nem magyarázza meg, miért hasonlít a nyugati keresztyén Szlovákia inkább Belaruszra, mint Csehországra -, de arra nem válasz, hogy mi a baj Magyarországgal, legföljebb értelmesen leírja, hogy hol fekszik, aminek persze van némi jelentősége, és még inkább volna, ha a neoplatonikus metafizikán nyugvó bizánci civilizációról - műveltségünk állítólagos kontrasztjáról - lenne némi fogalmunk.
A regionális tipológia (amely a mai magyar demokratikus nacionalizmus legszínvonalasabb változata) a következményeket elemzi, mert csonka-Magyarország realitásából indul ki. Ez a realitás tagadhatatlan, de benyomásom szerint problematikus - és ha a problémát adottságnak tekintjük, nem lesz rá indítékunk, hogy kísérletet tegyünk amegoldására. Vagy legalább a megértésére.
Minden csonka-magyarországi lakos lelkében, közelebbről a politikai-kulturális alkatában ott fészkel a régi, nagy Magyarország kísértete (és itt nem az aprócska irredenta kisebbségről beszélek, hanem mindenkiről). Azokéban is, akik erre (mint explicit témára) sohasem gondolnak. A tízmilliós ország kollektív tudattalanja harmincötmilliós birodalomé. A belőle fölpárálló magyar képzeletnek vannak havasai és van tengerpartja. Csonka-Magyarország lapos és barokk. A képzeletbeli Nagy-Magyarország szubalpin és csúcsíves. A kicsi ország nem sokat számít. A nagy: európai tényező.
Mindez nem egyszerűen az első világháborús vereséget követő lakosság- és területvesztés egyszerű tényéből fakad. Ez - bármilyen szörnyű és megalázó - csak amputálás, amely nem múló fantomfájdalmakkal jár, de önmagában nem lett volna oka annak, hogy a harmadára fogyatkozott, megsebzett ország - Dasverwundere Land, hogy valaha híres könyvcímet idézzek - ne legyen képes újradefiniálni önmagát, funkcióját, alapeszméjét, küldetését.
Huszonkét esztendeig a csonka ország politikai gondolkodásán (érthető módon) a határrevízió képzete uralkodott, más szóval a nagy, a régi Magyarország kísértete. A tehetetlenség tipikus kísérő tünete volt, hogy a "mi a magyar?" ekkoriban sűrűn föltett kérdésére csak kulturális vagy átszellemített fajelméleti, nem pedig politikai válaszok születtek. A politika kérdései (akkoriban mindenekelőtt a földreform és a zsidósággal kapcsolatos baljós vita) elváltak a szellemi magyarságproblematikától.
Ennek az is volt az egyik oka, hogy Trianon a területvesztés csapásán túl rendszerváltást is jelentett. A Horthy-rendszer demokratikusabb volt, mint a Monarchia (a szavazati jog kiterjesztése, a munkás- és parasztpártok megjelenése a parlamentben), ám kevésbé liberális (cenzúra, numerus clausus, a szoldateszka befolyása, rendőrállam).Az alapvető társadalmi konfliktusokat is az eredeti értelemben vett demokratikus követelés (az alsóbb néposztályok fölemelése) alakította, nem a szabadelvű változat (jogok). A tizenkilencedik század másfajta (mert szabadelvű) magyarsága "lement" a tudattalanba. A második világháború összeomlása, vérvesztesége, a szovjet megszállás és a redisztributív-tervező-katonai paraszturalom a határrevíziót levette ugyan a napirendről a szó szoros értelmében, bár a dolog már megint kísérteti formában, a kommunista cenzúra miatt közvetett, "áthallásos" úgynevezett "nemzetvitákban" (amelyekre az untig ismert részt vevő felek közül egyik se lehet valami büszke) ismét föl-fölrémlett.
1988/89 után Trianon kérdése szerintem újra akuttá vált, és ezen nem azt értem, hogy többet beszélnek róla, hisz voltaképpen meghökkentően keveset. A probléma azért heveny, mert a szabad és független Magyar Köztársaságban a nép immár korlátozás - elnyomás és elfojtás - nélkül definiálhatná újra a nemzet hivatását vagy küldetését a politikai rendszer kívánatos formájából folytatott racionáló politikai vitával, ám itt Trianon sajátos akadályt jelent.
Miért?
Egyszerűen azért, mert az organikusan modern nemzetnek nemcsak elvekre és működési szabályokra van szüksége, hanem szótárra és nyelvtanra is, ezt pedig a hagyomány szolgáltatja. A magyar modernségnek pedig ma (ha a totalitárius epizódoktól eltekintünk, amelyek a magaskultúrában meglepően kevés nyomot hagytak, bár hétköznapi magatartáskészletünkben épp eleget) egyetlen érzékelhető hagyománya van, a tizenkilencedik századi klasszikus szabadelvűség (illetve ennek a századfordulón "a második reformnemzedéktől" végrehajtott részleges - szociálradikális - demokrata transzformációja). Ezt a Kölcseyékkel megindult tradíciót nem csonka-Magyarországra, hanem a már régóta nem létező nagy, régi Magyarországra szabták.
(Ennek a fontosságáról írtam korábban: "Búcsú a jobboldaltól?" Világosság, 1994/4-5., "Eötvös", Világosság, 1998/5-6.)
Ennek az egyszerű történeti kijelentésnek három összetevője van.
Először: a régi Magyarország nagy és népes ország volt, potenciálisan (a századfordulón valóságosan is) jelentékeny középhatalom.
Másodszor: a régi Magyarország mint a Monarchia része közvetlen és intenzív kapcsolatban volt az akkor vezető német kultúrával, sorsa összefüggött "a német kérdéssel"; a vezető osztályok ("elitek") kétnyelvűek voltak, a német-osztrák dimenzió folytán pedig mentesek az 1920 óta egyre fokozódó provincializmustól.
Harmadszor: a régi Magyarország soknemzetiségű állam volt, ezért a hivatalos államdoktrína az etnikumfölötti "politikai nemzet" volt, amelynek a modern nemzetállama a honpolgári kötelezettségek republikánus (nem "köztársaságpárti"!) fölfogása révén a Szent Korona minden alattvalóját (potenciálisan) "magyar"-nak tekintette. Ez persze szemben állt akkori kisebbségeink etnokulturális, fajvédő irányba tartó neonacionalizmusával és irredentizmusával, amelyhez Trianon után a magyarok is csatlakoztak: a mai magyar etnokulturális nacionalizmus (etnicizmus) a múlt század végi oláh-tót-rác nemzeti törekvések örököse - nincs magyar hagyománya!
Trianon mindhárom elemet megszüntette.
Magyarország - históriailag igen rövid ideje - kis ország. Nemzetközi relevanciája a forradalmi szocializmusvilágméretű tragédiájának reprezentatív áldozataként (1956) volt: ma kisebb, mint valaha.
A modern német nemzeti érzés az expanzív francia forradalmi állam kontrasztjaként született. A mi nemzeti érzésünk kontrasztja a Habsburg-monarchia, a Német-Római Szent Birodalom örököse volt. Versailles, Saint-Germain, Trianon nemcsak a régi Magyarországot, hanem a régi Ausztriát, a régi Németországot is megszüntette. Eötvös és Palacky nemzeti liberalizmusa az Osztrák-Magyar Monarchia föderális-alkotmányos reformját célozta. Mindez a letűnt régi világhoz tartozik.
A mai Magyarország nem soknemzetiségű állam abban az értelemben, hogy volnának itt elszakadásra törekvő nemzetcsírák, politikai szubjektumok.
Itt van azonban a Monarchia egyik történeti zárványa, a magyar zsidóság (az utolsó és az egyetlen megmaradt közép-európai zsidó csoport: a német, az osztrák, a lengyel, a cseh-szlovák zsidóság halott), az egyetlen hazai etnikum, amely jellegzetes módon nem hozott létre kisebbségi önkormányzatot, az egyetlen hazai etnikum, amely az Eötvös-Apponyi-féle "politikai nemzet" fajok és kultúrák fölötti értelmében - republikánus és nem multikulturális értelemben - magyar, s evvel (mint a zsidóság a történelemben anynyiszor) a múltat képviseli.
A "nemzeti önrendelkezés"-nek az első világháború végeztével elfogadott joga azt jelenti, hogy minden etnikumnak joga van a saját államához (ennek a tannak a sötét borzalmait a volt Szovjetunió és a volt nagy-Jugoszlávia utódállamai szemléltetik, valamint a közelmúltban a lengyelországi és csehszlovákiai németség kiűzetése, az első - fogalmának megfelelő - "etnikai tisztogatás", amellyel kapcsolatban a hiányzó kelet-közép-európai bűntudat, töredelem és számvetés a térség egyik legiszonyatosabb erkölcsi botránya). Ennek a logikus folyománya az, hogy a nem "államalkotó" etnikumoknak nincsenek, nem lehetnek külön jogaik. Megoldásként az autonómia különféle változatait javasolják, amelyek azonban vagy az etnikai alárendeltség, vagy a szeparatizmus ürügyei (perverz módon olykor mindkettőé), és idegenek maradnak a politika szellemi-racionális módozatától, amelyben ésszerűen megtárgyalható a szabadság és az igazságosság, és amelyben a nemzeti érzés nem merül ki abban, hogy "azok vagyunk, amik, mások meg mások, akinek nem tetszik, fulladjon meg" - az etnikai tudat legalacsonyabb szintje. Nem meglepő, hogy amennyiben az állam mibenlétének ismérve biológiai-genetikai, akkor a nemzet szellemi-politikai önmeghatározása lehetetlen.
Ez Trianon következménye.
A magyarság primátusa a Szent Korona országaiban nem a statisztikai többség és a faji identitás szellem alatti elvén alapult: történeti volt és politikai, elismertsége (és legitimációja) pedig a magyar nemesség áldozatkészsége (a jogkiterjesztés) utópiájának hitelétől függött. Mindennek a garanciája pedig a Monarchia nemzetek fölötti (egyszerre katolikus és aufklärista) rendszere volt, amelyben a jó kormányzás természetjogi kritériumai érvényesültek - annyira, amennyire.
Ámde Magyarország nem pusztán utódállam, mint Szlovákia, Horvátország, Szlovénia vagy Ukrajna. Az utódállamok elfelejthették a Cs. Kir. Liberalizmust, mert az ő nemzeti identitásuk épp vele szemben alakult ki - a miénk viszont a Cs. Kir. Szabadelvűség következményeképpen. Úgyhogy Trianon árvái a magyarok, nem a szlovákok, az erdélyi románok, a horvátok vagy akár az osztrákok.
Gilles Deleuze és Felix Guattari figyelte meg, hogy a neurózisok freudi elemzése mindig a papára és a mamára derít fényt. Freud a skizofrén Schreber törvényszéki elnök elmebeteg vallomásainak elemzésekor is ragaszkodik az ödipális sétához. Ámde megfigyelhető, hogy a skizofrén és paranoiás betegek beszámolóiban "kontinentális" és "faji" mitologémák szerepelnek: a páciens azt képzeli, hogy ő Jeanne d'Arc, Napóleon, Sztálin - szemben a neurózissal, a skizofrénia politikai, a nagy állami mítoszokat transzformálja, ezek pedig visszavezethetetlenek - freudi módon - a kisgyermekkori traumákra. Guattari skizoanalízise a politikai archeológia mélyrétegeit szándékozik föltárni.
A magyar nemzet skizoanalízise benyomásom szerint azt mutatja, hogy minden "csonkamagyar" lelkében ott van a pretrianoni "nagymagyar" - ezt a kísérteties jelenlétet fönntartja a nemetnikai etnikum, a zsidóság anakronisztikus szerepe a kicsi csonka-Magyarországon és a "politikai magyar" kereteken kívüli magyar kisebbségek etnokulturális egzisztenciája az utódállamokban.
A magyar mint olyan skizoid, mert pretrianoni értelemben szellemi és politikai, illetve poszttrianoni értelemben etnokulturális és fajbiológiai-genetikai. A kétféle jelentésárnyalat folyamatosan vibrál, újabb és újabb kombinációkba rendeződik, inherensen bizonytalan, villódzik, reszket, meg-megszakad.
Az, ami a mai Magyarországon pre-trianoni szemszögből nézve barbár, az poszttrianoni nézőpontból dekadens. A poszttrianoni "magyar"-nak nincs hagyománya, a pretrianoni "magyar"-nak nincs valósága. Az új köztársaság egyetlen lehetséges hagyománya Atlantisz: a liberális Monarchia elsüllyedt kontinense, - a köztársaság magát konzervatívnak hívő ellenzékének pedig - paradoxálisan - nincs hagyománya. (A kései harmincas évek ehhöz kissé új.) Nemzetünk skizoanalízise megmutatja, hogy mindenki kétféleképpen magyar ma itt, a konfliktus mindannyiunk lelkében benne van (a szélsőjobboldaliakéban is: hiszen irredentának és etnicistának, nagymagyarnak és kismagyarnak lenni egyszerre, az lehetetlen - legyünk tehát megértőbbek históriailag a szélsőjobboldal iránt, a fajvédők baja sajnos mindenkié, csak ők fejezik ki nyíltabban, naivabban).
Trianon az oka annak is, hogy a mai magyar élet annyira meztelen; illem, jó modor, gátlás, stílusérzék, humorérzék, ízlés: ezek civilizációs vívmányok, amelyek a hagyomány hatékony szociális tiszteletétől függenek. Mi pedig súlyosan ambivalensek vagyunk a hagyományunkkal szemben, hiszen a látható és hallható ország és nemzet mögött ott van a láthatatlan, megtagadott ország és nemzet árnyéka. Mi mindkettőnek a polgárai vagyunk, politikai skizofréniánk nem szeszély. A magyar Oidipuszok és magyar Iokaszték ikrek: nem világos, melyikük értette félre a Szphinxet, és az sem, léteztek-e egyáltalán valaha. A mai magyar továbbra is Széchenyi szellemében képzeli magát magyarnak, pedig a fiumei vasút egy másik szövetségi állam lángoló törmelékein vezet keresztül, amihez már semmi közünk nincs, csak bevallhatatlan kollektív lidércnyomásainkban.
Saját kissé(nagyon)felelötlen fenyegetőzésemre(08-11-98 3:15PM)reagálnék,helyesbítek:bocsánatot kérnék mindenkitől,ezért a felelőtlen beszólásért.Meleg van és gondolkodni sincs erőm,sem hogy az általam mondott dolgokat beváltsam.plusz még le is nyugodtam,úgyhogy kedves mindenki ez a vita(bár be fejezettnek tűnik)részemről hüvösebb időre elnapolva.
AZ OK A MÜKÖDŐKÉPES AGY HIÁNY.
szerintem olvasd el meg egyszer figyelmesen amit irtam.
Kedves Nisa,
jol emlekszel. (Igaz, hogy mindossze negy evig letezett, 1924-28 kozott.) Valoban volt numerus clausus. Gondolom jobban orultel volna, ha pl. epitett volna helyette koncentracios taborokat (Nemetorszag), vagy meg a haboru elott sargacsillagozta volna a zsidokat (Romania), 100%-ban kiirtatta volna oket vagy nemet segitseggel (Szlovakia) vagy helyi segitseggel (Romania), megcsonkitva az ut szelere akasztgatta volna oket ket sorba (Szerbia). Magyarorszagon az 1944. marcius 19. elott semmi olyan veszely nem fenyegette a zsidosagot, amely akkortajt a kornyezo orszagokban elerte oket.
Tulajdon képen mit akartok?
Túl sokáig nem volt MO-on háború?
Mert a magyar az egy harcos nemzet.
Kisfiúk, aki meg akar halni annak ajánlom a kötelet. Igy senki másnak nem lesz bátódása.
A Horthy úr meg egy tehetsgtelen hintapolitikus volt aki még a gazdiját ( akire felesküdött) is átverte.
