Az egészségügy radikális, sok piaci és versenyelemet a rendszerbe illesztő átalakítására van szükség a Gazdasági Minisztérium álláspontja szerint. Mint Chikán Attila tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta: a nyár közepe óta négy munkacsoport készíti elő a reformot, az első eredmény november elején várható. A választási kampány során hangoztatott 7 százalékos gazdasági növekedésről szólva a miniszter elmondta: az csak politikai "mondás" volt, akkor is mindenki tudta, hogy rövid távon irracionalitás.
Lehet mondani, hogy rossz, lehet mondani, hogy megalapozatlan, de azt semmiképpen, hogy nincsen gazdaságstratégiája a kormánynak - reagált a sorozatos kritikákra a gazdasági miniszter újságírók előtt. A modern felfogás szerint a stratégia nem kőbe vésett dokumentum, hanem a cselekvéseket meghatározó vezérfonal, amelyet befolyásolhat a külső feltételek megváltozása - hangsúlyozta Chikán Attila. A stratégia három fő célt tűz ki: a gyors és kiegyensúlyozott növekedést, az európai uniós csatlakozást, valamint a makro- és mikroszintű versenyképesség javítását. Bár a gazdasági növekedés jelenleg messze elmarad a választási kampány során hangoztatott 7 százaléktól, még így is meghaladja az Európai Unió átlagát. A 7 százalék egyébként is csak politikai mondás volt, akkor is mindenki tudta, hogy rövid távon irracionalitás - fogalmazott Chikán. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi növekedési ütem elegendő-e az uniós átlaghoz való felzárkózásra, a miniszter kifejtette: egy ciklusban gondolkodva nem az a cél, hogy az ország utolérje az EU-t, hanem az, hogy be tudjon illeszkedni az európai rendszerbe. Ahhoz, hogy elérjük az EU életszínvonalát, évtizedekre van szükség - mondta a miniszter.
Chikán Attila szólt arról is, hogy a gazdasági kabinet júliusban négy tárcaközi munkabizottságot hozott létre az egészségügyi reform előkészítésére. A bizottságok november elejére egy összefoglaló anyagot készítenek, decemberre pedig megszületik a reform átfogó koncepciója. A szükséges egyeztetések időigényessége miatt azonban a változtatások várhatóan csak 2001-ben éreztetik majd hatásukat. A gazdasági tárca radikális átalakítást képzel el, erős piaci és versenyelemekkel.
Lapunk kérdésére Chikán elmondta: nincs napirenden a kutatóintézetek összevonása, bár a Gazdaságelemző Intézet megszüntetése kapcsán felröppent az ötlet. A GM kutatócsoportja azonban hamarosan havi rendszerességgel átfogó jelentést publikál a gazdaság helyzetéről. Az értékelés a kormány álláspontját fogja tükrözni, azzal a szándékkal, hogy az elemzőket konkrét adatokkal befolyásolja. Nem versenyezni akarunk az intézményekkel, csak rájöttünk, hogy a kormány részéről eddig nem jelent meg rendszeres összefoglaló kiadvány - jelentette ki Chikán Attila. Hozzáfűzte: a tárca szakértői csak olyan adatokkal fognak dolgozni, amelyek ma is hozzáférhetők. Mindazonáltal elismerte, hogy elvi vita van a minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal között, mert utóbbi adatvédelmi szempontokra hivatkozva nem hajlandó egyedi adatokat szolgáltatni a tárca munkájához.
Noha ez nem mai "csemege", de miután a Demokrata nincs fenn a hálón, csak most volt érkezésem. Csak remélni tudom, hogy miniszterelnökünk nem fog hajlani a korszakos "szövetség" megkötésére.
Bár... Azt, ugye, nem tudhatjuk, mi hangzott el azon az állítólagos beszélgetésen...
Magyar Demokrata
1999. augusztus 26.
ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖKNEK
Én, Zabó Gábor filmproducer, augusztus 20-i személyes megbeszélésünk után írásban szólítom szövetségre Orbán Viktor miniszterelnököt. Arra kössünk szövetséget, hogy a saját ezeréves örökségünkből, szellemi, kulturális és természeti adottságaink kitermelésével a Filmiparra és a Sugárzásra épülő önálló gazdaság kifejlesztésével építsük fel Magyarországot a következő 1000 évre. Ez a kincs itt van, 1000 évre elegendő ez az örökség, ha magunk termeljük ki magunknak, de hamar elfogy, ha más termeli ki a maga számára. Ezt nekünk kell kiaknázni a saját hasznunkra, összefogással, hittel, öntudattal Magyarország javára.
Úgy, ahogy személyes beszélgetés során Orbán Viktor miniszterelnök azt mondta, hogy Magyarország filmnagyhatalom volt a múltban, én, Zabó Gábor producer azt mondom, hogy Magyarország nagyon rövid időn belül filmnagyhatalom lesz, mert a Kárpát-medence földi méretű Amfiteátruma a most következő évezredben a filmiparra és sugárzásra van determinálva. A vetített és sugárzott kép világméretű terjesztésével a Kárpát-medencéből, Magyarország nemcsak a régió, hanem Európa és Amerika között kialakuló egyensúly stabilizáló tényezőjévé válik, és egyszerre nyer jelentős politikai presztízst, és a filmiparra épülő gazdasággal egyszerre lesz Európa vezető Állama.
Ennek a megvalósításához nagyon kemény munka kell, erős szövetség és összetartás, a magyarság hitének és önbizalmának helyreállítása, de ez semmi máson nem múlik, csak rajtunk, mert minden adottságunk és feltételünk megvan hozzá. Ennek megvalósítására szövetkezzünk, mert most van a most, mert ha nem szövetkezünk most, később már nem lesz mire szövetséget kötni.
Erre kell most szövetséget kötnünk, minden Magyarnak, aki Magyarnak érzi magát, hogy együtt, a saját szellemi és geopolitikai örökségünkből, a látvány kiaknázásával a saját erőnkből felépítsük Magyarországot a következő 1000 évre.
Népszabadság 1999. 09.07. 3. oldal
57. évf. 208. szám
Németh, a veszedelem
Szeretném elöljáróban leszögezni: kissé gusztustalannak tartom, hogy az NDK-állampolgárok kiengedésének tizedik évfordulóján – amelyet a magyar, a német és az osztrák kormányfő Budapesten kíván együttesen megünnepelni – Kövér László, a Fidesz „második embere” (egyszersmind titkosszolgálati miniszter) ennek a páratlan történelmi tettnek a(z egyik) főszereplőjét, Németh Miklós akkori miniszterelnököt látja jónak a nyilvánosság előtt lejáratni. Éppen most.
Ám a gusztus, mint azt darab ideje sokan tudjuk, nem a legerősebb oldala a legerősebb kormánypártnak. Kövér, amikor a múlt hét végén Sopronban, egy ifjúsági fórumon nyilatkozott, a tapintat helyére – a legjobb Fidesz-hagyományok szellemében – a politikai haszonlesést léptette, tekintettel arra, hogy pártját látnivalóan aggasztja a hajdanán igen népszerű Németh visszatérésének és MSZP-s szerepvállalásának erősen formálódó távlata.
Kövér tehát, hajdanán viselt jogászi-politológusi mezét ismét felöltve (és nem számolva azzal, hogy valószínűleg ő a demokráciák egyetlen olyan titkosszolgálati minisztere, aki folyamatosan beleártja magát a napi politikába) alaposan lehúzta a vizes lepedőt Németh Miklósról. Kezdte vádiratát egy csakis őrá jellemző bukolikus fordulattal: a „minden” szóra hívnám fel a figyelmet, tudniillik ha a szónok azt mondta volna, hogy udvarunk szemete a Kádár-korszak terméke, esetleg elgondolkodom, így azonban tiltakozni kényszerülök. Hogy „minden szemét” a Némethé volna, aki mindössze 1988 novembere és 1990 március–májusa között miniszterelnökösködött? És hogy Németh öröksége „szemét” volna csak? Ugyan, Kövér úr!
Nézzük csak, mivel tudja alátámasztani az ítéletét. Egyrészt azzal, hogy az „akkori kormány” a spontán privatizációnak nevezett szabad rablás elkövetése végett terjesztette a parlament elé a társasági törvényt. Másrészt azzal, hogy kinyitotta a határokat, pénzt adott az embereknek, útjára indította a Gorenje-turizmust, amivel „dollármilliárdok távoztak fölöslegesen az országból”. Harmadrészt azzal, hogy „ekkor keletkezett az orosz államadósság tekintélyes hányada is”.
Fájdalom, de az említett vádpontokhoz a Németh-kormánynak semmi köze. A társasági törvényt a Grósz-kormány terjesztette a parlament elé; amikor kihirdették (1988. okt. 10.), még Grósz volt a miniszterelnök; a világútlevél bevezetése és a 400 dolláros utazási valutakeret ugyancsak Grósz műve, amiképpen az orosz államadósság továbbduzzasztása is. A Gorenje-turizmussal nem „dollármilliárdok” mentek ki az országból, hanem legrosszabb esetben, 1 azaz egymilliárd, folyó áron 50 milliárd forint, a teljes magyar belkereskedelmi forgalom tíz százaléka. Elképedek: Kövér, aki a kérdéses időszakban már aktívan politizált, nem tud különbséget tenni Grósz és Németh között? Nincsenek tárgyi ismeretei arról, hogy mit kinek a számlájára kellene írni? Nem tudja, hogy Németh mikor lett miniszterelnök? Arról nem is beszélve, hogy a társasági törvény, akárki terjesztette is be, éppen hogy a rendszerváltozásnak „ágyazott meg” (homage á Grósz, de főként Sárközy), és az akkori kommunista világ messze legprogresszívebb jogalkotásának számított. Hogy a Németh-kormány nem segítette a rendszerváltozást? Erre csak egy válaszom van: ha nem ő, akkor ki? Ugyan ki mondatta ki a parlamenttel a pártalapítás jogát 1989. január 11-én? Ugyan ki kezdeményezett olyan törvényeket 1989-ben, amelyek Magyarországot „majdnem” európaivá tették? Ki kezdeményezte a Magyar Köztársaság kikiáltását 1989. október 23-án? Ki állt amögött, hogy a háromoldalú tárgyalásokon a Németh-kormánnyal még csak köszönő viszonyban sem lévő Fejti György KB-titkár helyett e kormány államminisztere, Pozsgay Imre vezesse MSZMP-oldalról a háromoldalú tárgyalásokat az ellenzékkel? A Németh-kormány. Az a kormány, amelyiknek a Grósz vezette utolsó MSZMP éppen úgy nem tudott parancsolni, mint a Nyers-féle MSZP – amelynek az elnökségéből egyébként Németh, látva azt, hogy az elkerülhetetlen nadrágszíj-szorító intézkedések iránt nincs benne szolidaritás, kilépett. Ehhez képest csak apróság, hogy Kövér vádjaival szöges ellentétben az ausztriai bevásárlóturizmust és az orosz adósságnövekedést Németh Miklós nem serkentette, hanem éppenséggel visszafogta. Kifejezetten megtiltotta a rubelviszonylatú üzletkötéseket és az 1990-ben esedékes szállítások előre hozatalát. Egyszóval: Kövér egész egyszerűen hamis vádak egész sorát emelte Némethtel szemben.
Ha esetleg pontosításra szorulnának a fentiek, javaslom Kövérnek kérdezze meg minisztertársait, Járai Zsigmondot és Martonyi Jánost nevezetesen. Ők mindketten miniszterhelyettesi beosztásban szolgálták Németh Miklóst. Amiképpen Surányi György, az MNB elnöke. De megkérdezheti Glatz Ferencet, az Akadémia mai elnökét, Németh művelődési miniszterét is. Aztán nyilatkozzon megint.
NÉPSZAVA
128. évfolyam 207. szám, 1999. szeptember 6., hétfő
REFORM HELYETT ÁLLÓHÁBORÚ
Cser Ágnes szívesen visszatérne az egészségpénztár élére
Állóháború folyik az egészségügyben, nem szakmai alapon zajló átalakítás, miközben az egyre erősödő lobbik mind hangosabban követelik a privatizációt - nyilatkozta a Népszavának Cser Ágnes, az Országos Egészségpénztár korábbi főigazgatója. Másodfokú munkaügyi perére várva úgy véli, állásából azért mozdították el, mert az egészségbiztosítón belüli törvényesség megteremtésével túl sok érdeket sértett.
Tinnyei Mária NÉPSZAVA
- Június 23-án volt egy éve, hogy az Orbán kormány azonnali hatállyal felmentette a főigazgatói beosztásából. Tisztában van vele, hogy mi miatt kellett távoznia?
- Igen. A közpénzek nyomon követhető, az egész ország nyilvánossága előtti törvényes beszedése és felhasználása nagyon sok érdeket sértett. Szakmailag és törvényesen megalapozatlan utasításokat soha nem hajtottam végre, és nem is fogok.
- Ez akár erény is lehetett volna a Fidesz-kormány szemében.
- Éppen azért fájt az eltávolításomról hozott döntés, mert nagyon kemény harc árán értem el, hogy ellenőrizhető módon használják fel a közpénzeket. A pénztár élén eltöltött alig két esztendő alatt sikerült ezt keresztülvinnem. Kimondhatatlanul jó érzés volt, hogy a hétezer fős köztisztviselői gárda megértette, hogy mit jelent a közjót szolgálni.
- Ezzel azt is állítja, hogy a kormánynak nem volt érdeke, hogy átlátható módon használják föl a közpénzeket, nem volt érdeke a közjót szolgálni.
- Nem. Azonban ma már látom, hogy kevés információ alapján hoztak jogellenes döntést eltávolításomról, és ezzel megakadt az a szakmailag és törvényesen is megalapozott csapatmunka, amelynek eredményei ma már érezhetőek lennének. A törvénysértő felmentésemet tartalmazó kormánydöntés bírósági megtámadását nemcsak személyes ügyemnek tekintem, hanem egy eszköznek a köztisztviselői kar valódi megbecsüléséért egy polgári demokratikus államban.
- A munkaügyi bíróság első fokon önnek adott igazat, szeptember közepén lesz a másodfokú tárgyalás. Mire számít?
- A Fővárosi Bíróság az elsőfokú, részletes bizonyítási eljárás során felvett bizonyítékok alapján hozza meg döntését. Nem titkolom, bízom pozitív ítéletében, hiszen az egész ország tudja, hogy sohasem voltam "kvázi" államtitkár.
- Félre tudná tenni sértettségét és megbántottságát azért, hogy együtt tudjon dolgozni a jelenlegi vezető egészségpolitikusokkal?
- Senki nem bántott meg, tehát nincs mit félretennem. Ebben a történetben az volt a kafkai, hogy személy szerint senkire sem vezethető vissza az, ami velem történt. Ez a beosztás ugyanis szakmai és nem politikai. Azok a kezdeti nyilatkozatok, amelyeket én megőriztem, nem alkalmasak arra, hogy sértődést okozzanak nekem. Ez erkölcsi kérdés, amit nekem magamban kellett elrendeznem. Sikerült.
- Vagyis áll rendelkezésre?
- Bárhol, bármikor tudom folytatni a munkámat.
- Amennyiben megnyerné a pert, mit tenne?
- Visszamennék és folytatnám azt a munkát, amelyet elkezdtem. Először is a pénztár központi számítógépén ott van az a program, amivel a több mint nyolcszázezer folyószámlát néhány óra alatt le lehet könyvelni. Vagyis a "járulékamnesztia" kapcsán tévedés arra hivatkozni, hogy pontatlanok a folyószámlák, hiszen tavaly, főigazgatóságom ideje alatt három hónapot már élesben lekönyveltünk. Augusztusra terveztük a teljes átállást. Ez azt jelenti, hogy a parlament teljesen feleslegesen döntött úgy, hogy 22 milliárd forintnyi pótlékot és kamatot elenged a vállalkozóknak. Ezt nem csak az egyébként is forráshiánnyal küzdő egészségüggyel szemben tartom elfogadhatatlannak, hanem komoly alkotmányossági problémám is van vele. Ugyanis ebben az országban egyetlen alkalmazotti jogviszonyban álló munkavállaló sem mérlegelheti azt, hogy munkaadója levonja-e bére után a tb-járulékot vagy sem. Vagyis ezzel az intézkedéssel a kormány visszamenőleg kamatmentes kölcsönhöz jutatta a vállalkozókat az alkalmazottakkal szemben. Egy olyan nagyságrendű kamatmentes össznépnemzeti hitelezési, törvénnyel szentesített akcióról van szó, amihez képest a Postabank által adott, úgynevezett VIP-listás hitelek eltörpülnek. Ez a törvénymódosítás tovább rontja a járulékfizetési fegyelmet. Szeretnék szembesíteni mindenkit azzal a ténnyel, hogy igenis létezik egy olyan program, amelyikkel a 1998. december 31-éig esedékes fizetési kötelezettség kiszámítható.
- A köztisztviselőnek az is tulajdonsága, hogy fegyelmezett, betartatja és nem kritizálja a törvényeket. Ön meg éppen ezt teszi. Ezek után aligha tartanak igényt a munkájára.
- Nem ez a véleményem. Minden köztisztviselő köteles szakmai alapon létrehozni, alakítani és véleményezni a jogszabály-tervezeteket. Az OEP folyamatos véleményezési jogával élve részt vett és részt vesz a jogalkotási folyamatokban. Éppen az a kötelessége minden köztisztviselőnek, hogy csak az alkotmánynak és az azzal nem ütköző jogszabályoknak megfelelő szakmai véleményével segítse a laikus politikusok munkáját. Az ehhez szükséges függetlenséget biztosítani kell. A mindenkori politikai célkitűzések sikere a köztisztviselői karral való törvényes és harmonikus együttműködés függvénye.
- Hónapok óta tart a vita arról, hogy az ellátó- vagy pedig a biztosítási rendszer oldaláról induljon meg az egészségügy átalakítása. Ön melyikkel kezdené?
- Tudatosan nem beszélek reformról, mert kilenc éven keresztül nem beszélhetünk egy ágazat reformjáról. Ez már állóháború, nem pedig szakmai szempontok szerinti átalakítás. Azóta bizonytalanságban, változtatásban él és végzi a munkáját az ágazatban dolgozó százötvenezer ember. Ebben a frusztrált állapotban kellene zavartalan és minőségileg garantált betegellátást megvalósítani, miközben az állam - az állami garancia hangozatása mellett - 1993 óta képtelen megoldani a bérek törvényben előírt emelését, kifizetését. A 13. havi bér fedezete most sincs benne a kasszában, az év elején történt - téves jogszabály-értelmezésen alapuló - jogtalan kiutalás pedig alapvető működési problémákra hívja fel a figyelmet.
- A kórházigazgatók az év eleji "túlfizetés" ellenpéldájaként viszont állítják, hogy a nettó finanszírozásra való áttéréskor a biztosító kétszer vonta le egyhavi bér után a járulékot. Erről már az ön főigazgatósága idején is folyt a vita, és az egészségügyi tárca elemzése is a kórházigazgatók állítását támasztja alá. Ön szerint jogos a kórházak követelése?
- Adatok hiányában nem tudok erre válaszolni. A mostani visszavonással kapcsolatban szánalmasnak vélem azt a védekezést a pénztár irányítóitól, hogy ez egy olyan munkatársnak a hibájára vezethető vissza, aki a számlák lekönyveléséért felelős főosztályt vezette. Éppen az ilyen nyilatkozatok miatt vonom kétségbe, hogy valóban szakszerű munka folyik e minden szakterületen. Komolyan aggódom az ágazatért, a teljesítőképessége határán túl van. A folyamatos zárolások, a csődtörvény kórházakra való kiterjesztése, valamint az a tény, hogy a kormány a jogszabályi környezettel ellehetetleníti az egészségügyi intézmények működését, elég aggasztóak. Ha nem komplexen, a működési költségektől kezdve a beruházásokon át nézzük az egészségügyet, akkor ez a helyzet soha nem változik meg. Az egyre gyakrabban hangoztatott privatizáció, az üzleti biztosítók egyre hangosabb "dörömbölése" egyértelműen a lobbik erősödését jelzi.
- Kiknek az érdeke az üzleti biztosítók beengedése az egészségügyi piacra?
- Ez a legbiztosabb bevételi forrás, ami csak létezhet, bármely vállalkozásnak. A nyugdíjágazat privatizációja jó analógia: azzal, hogy a kötelező magánnyugdíj-biztosítási tagságot törvényileg előírták, kétszer fizettetik meg az állampolgárt. A magánpénztárak belépésével keletkező, az állami nyugdíjrendszerben kialakult hiányt is nekik kell megfizetniük. Nem lenne ez másként az egészségügyben sem.
- A reform sürgetői pedig sok esetben az Országos Egészségbiztosítási Pénztár monopolhelyzetének megdöntésében látják a megoldást.
- Ne beszéljünk reformról, mert csak ötletekről, ideákról és irányzatokról van szó. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár soha sem volt monopolhelyzetben. A monopolhelyzet azt jelenti, hogy maga dönt árairól, szolgáltatásairól. Ez tipikusan a lobbyérdekek oldaláról történő hangulatkeltés. A társadalombiztosítás megkötése törvényileg kötelező, a szolgáltatóknak fizetendő árait szintén jogszabályok írják elő. A pénztár nem rendelkezik jogszabály-alkotási lehetőséggel, ebből adódóan világos, hogy az üzleti érdekcsoportok megpróbálják szétszedni azt a biztosítót, amelyik bármely nyugat-európai társánál olcsóbban működik. A privatizáció helyett a kötelező járulékfizetésért járó alapszolgáltatás meghatározása mellett inkább a kiegészítő biztosításoknak kellene valódi teret engedni.
- A Szabadfi Árpád által vezetett tb-rendőrség állítása szerint ön jogtalanul, magánszámlák kiegyenlítésére használta hivatali bankkártyáját és ezzel 20 ezer forintnyi kárt okozott a egészségbiztosítónak. Ezzel párhuzamosan több esetben bűncselekmény gyanúja miatt tucatnyi feljelentést tett a tb-alapokat felügyelő államtitkár az Országos Rendőr-főkapitányságon.
- A feljelentéseket csak a sajtóból ismerem, a bíróságnak kell eldöntenie, hogy valóban történt-e bűncselekmény. A személyemet érintő feljelentésről semmit sem tudok, nem követtem el bűncselekményt és kárt sem okoztam. Vezetésem alatt egy új botrányos vagyonügy sem keletkezett, így a feljelentések ezt az időszakot nem érinthetik. Egyébként hivatali töltött időm alatt olyan elemi hiányosságokat pótoltam, mint például a központi iktatás hiánya. Országos ellenőrzési programokat indítottam, leállítottam a törvénysértő finanszírozási ellátásokat, rendeztem a különkeretes gyógyszerekhez való hozzájutást. Vagyis amit ma eredményként tüntetnek fel, azt a munkatársaimmal mi készítettük elő, és részben meg is valósítottuk.
- Tudom, hogy jelenleg betegjogokkal foglalkozó televíziós műsort vezet és tanít az egyetemen. Teljesen elszakadt az egészségügytől?
- Nem, hiszen munkatársaimmal a finanszírozási rendszer átalakításától kezdve az Európai Unióhoz való csatlakozáson keresztül nagyon sok mindennel foglalkozunk, tanulmányokat készítünk. Az egészségügyi intézmények könyvelési rendszerét az EU-normákhoz kell igazítani. A mai finanszírozási szisztéma ugyanis éppen az ellen az elemi érdek ellen hat, hogy egészségesek maradjunk. Ha egy egészségügyi intézmény bevétele attól függ, hogy minél több és lehetőleg bonyolult betege legyen, akkor biztosan megtelik a kórház. Számomra etikai szempontból az is elfogadhatatlan, hogy egy orvosnak sok esetben szakmai meggyőződése ellenére kell dönteni azért, hogy intézménye finanszírozhatóságát megteremtse. Szóval rengeteg a tennivaló, televíziós és egyetemi szerepvállalásomban is az egészségügyet próbálom segíteni.
Speakers !
"De figyelve a már parlamenti küszöb alá szorult szabad demokraták .."
Sosem ment a parlamenti küszöb alá az SZDSZ -t válsztók aránya. A cikk többi mondata is pontosan ugyanennyire felel meg a valóságnak.
Mitől olyan félelmetes hely Magyarország, hogy pár hónappal ezelőtt el kel-lett menekülnie?
Új publikációs hullám kez-dődött ellenem, egyben ellen-őrizni kezdték az összes olyan céget, ahol valaha dolgoztam vagy együttműködtem. Kaptam olyan információt is elutazásom előtt néhány nappal, hogy az FBI nyomására a magyar ható-ságok gyanúsítottként kezdenek hozzám viszonyulni. Nem volt olyan információm, hogy le kell tartóztatniuk, de úgy gondol-tam, előfordulhatott volna.
Milyen jelek utaltak erre?
Nem véletlen, hogy az utóbbi időben szinte az összes magyar lap ellenem formálta a közvéleményt. Már a televíziós interjúmban is elmondtam, amikor megkérdezte a riporter, szerintem mivel fog ez végződni. Azt válaszoltam, hogy semmi jóra nem számíthatok, tudniillik ha nincs bűncselekmény, akkor majd kitalálnak egyet az amerikaiak. Valahogy igazolniuk kell cselekedeteiket, amivel már ötödik éve foglalkoznak. Úristen, mennyi pénzt költöttek el teljesen feleslegesen miattam! Mindenféle konferenciákat szerveztek, kiküldetésbe járkáltak emberek, lehallgatóberendezéseket helyeztek el. Mi pénzbe kerülhettek a fotók, a video-berendezések! Csak a jelentésekre több tízezer dollárnyi papírt elhasználtak. Legalább húsz darab, beutazásra lehetőséget nyújtó zöldkártyát adtak ki embereknek, csak mondjanak valami terhelőnek tűnő adatot. Mindezt pedig valamivel igazolniuk kell. Ha az egész rendszert ellenőrizné valaki, csupa hazugság derülne ki, de az amerikai beutazást jelentő zöldkártyát már nem lehet visszavenni. Gyorsan be kell hát bizonyítani, hogy jogosan jártak el. Így találták ki azt, hogy valakit bestiálisan meggyilkoltattam, a rituális temetőt, ahol állítólag minden héten eltemettek valakit, majd azt, hogy létezik ott egy kínzókamra is. Hogy hol van ez a temető, hol van az a kínzókamra, senkit nem érdekelt, és a magyar újságok ellenőrzés nélkül mindent átvettek.
Elutazását követően a Népszavában megjelent egy rövid nyilatkozata, mi-szerint vissza akar térni Magyarországra. Mikor várható, és mitől függ ez?
Nem tudom, honnan vették ezt, ugyanis soha nem beszéltem a Népszava egyetlen újságírójával sem személyesen, sem telefonon. Természetesen nem örökre hagytam el Magyarországot. Korábban szabadságra utaztam el onnan, most pedig e célból fogok oda menni.
Mostanában naponta ír önről a világsajtó.
Biztosan nagyon jól hangzik a nevem.
Összefüggésbe hozták például a Bank of New York nevű pénzintézettel, ahol az amerikai sajtó szerint tavaly októbertől idén márciusig több mint tízezer, 3500 gépelt oldalt
kitevő tranzakció keretében 4,2 f milliárd dollárt mostak át orosz érdekeltségű cégek, amely összeg a vizsgálatokat követően állítólag akár 15 milliárd dollárra is emelkedhet. Az ön neve az akció egyik főszereplője, a Benex- nevű cég kapcsán bukkant fel, amely üzleti kapcsolatban állt az ön érdekeltségébe tartozó YBM Magnex-szel.
Ha egy olyan "komoly" újság állítja ezt, mint a New York Times, akkor "elhiszem", hogy volt ennyi tranzakció, s hogy az összes dokumentáció éppen ennyi gépelt oldalt tesz ki. Valószínűleg azért kötik össze velem a Bank of New Yorkot, mert már nem elég népszerű, és a nevem felhasználásával próbálják újra azzá tenni. De félre a tréfát: rólam minden titkosszolgálat tudja, hogy 1994 óta semmi közöm az YBM-hez. 1998 közepe óta az YBM Magnex egy külső cég, az Ernst and Young auditor cég irányítása alatt áll. Így elképzelhető, hogy az Ernst and Young volt az, amelyik kliensei számára kihasználva ezt a lehetőséget némi pénzt szeretett volna átmosni. Hiszen ha egy olyan "tiszteletre méltó" lap, mint a New York Times azt írja, hogy az YBM Magnex ez alatt az idő alatt mosott pénzt, akkor ebből az következik, hogy az Ernst and Young volt a pénzmosó. A hivatalos cégadatokban ugyanis az én nevemet nem találhatták.
Arról is hírt adott a sajtó, hogy a Bank of New Yorknál fellelhető, bizonyítékként szolgáló dokumentumok köddéválási folyamata zajlik.
Naná, hát valamit mondani kell. Elég nehéz megtalálni azt, ami nincs, de ha már belementek, adhatok egy tanácsot, hogyan tudnának ebből a bonyolult helyzetből kikászálódni. Azt kellene mondaniuk, hogy Mogiljevics a nemzetközi hálózatán keresztül kinyújtotta csápjait, és belenyúlt a bank titkos archívumaiba. Most pedig újabb csápokat nyújt ki a Fort Nox, az amerikai központi bank aranytartalékát őrző hely felé. Egyben figyelmeztetem a Bank of New Yorkot, hogy vigyázzanak jobban a dokumentumaikra, hiszen ahogy Ilf és Petrov regényének hőse mondta: "az oroszok keze messzire elér".
A Benex és az ön nyomára nem az amerikai lap, hanem a brit hatóságok bukkantak, s ezzel támasztotta alá cikkét a New York Times.
Úgy látom, a brit hivatalos források ugyanolyan könnyedén hazudnak, mint a többiek. Durva példát említve: ha a kenyai hivatalos források megírnák, hogy Mogiljevics teherbe ejtett egy kiselefántot, akkor ez nem hiszem, hogy elegendő alap lehet arra, hogy tartásdíjat is fizessen. Mit jelent ugyanis az, hogy brit hivatalos források alátámasztották? Mivel támasztották alá? Valamilyen dokumentumot vagy brit hivatalos nyilatkozatot mellé tettek? A lap munkatársai telefonbeszélgetést folytattak a brit hatóságokkal és faxokat váltottak velük? Nem, a képlet sokkal egyszerűbb. Egy vagy több gazember, akik a különböző külföldi, így a brit titkosszolgálatnak vagy az FBI-nak dolgoznak, s akik egyszerűen elindították ezt a rágalomhadjáratot. Ma már ott tartanak, hogy az orosz kormányt és Oroszország elnökét is belekeverik mindebbe, mindezt valamilyen saját karrierbeli, előttem részben érthetetlen indíttatásokból, esetleg pénzért vagy egyszerűen azért ;teszik, mert olyan kedvük támadt, hogy megalázzák Oroszországot. Legalább egy olyan dokumentumot szeretnék már ;látni a sajtóban, amely alátámasztja, hogy nekem vagy az ,orosz kormányból bárkinek is köze lenne a pénzmosáshoz.
Vagyis a pénzmosói tevékenységbe belekeveredtek az orosz kormány vezető tisztviselői, beleértve Jelcin elnököt is. Az ön személye lejárathatja az egész orosz politikát. A vita annyira eldurvult, hogy megvonhatják például az IMF-hitelek folyósítását Oroszországtól.
Valószínűnek tartom, hogy az egész kampány emiatt született. Ugyan nem vagyok politikus - ezt a Moszkovszkij Komszomolec című lapnak el is mondtam. Igazából egy középszintű üzletembernek tekintem :magam, ám ebben a minőségemben is tudom: ha én valakinek nem akarok valamit odaadni, akkor erre valami ürügyet találok ki. Mondjuk, hogy nem köszönt vissza az utcán. Már sejtem is, hogy a velem kapcsolatos következő gyanúsítás arról szól majd, hogy a Mir űrállomást egyenesen úgy irányíthatom, hogy az a Bank of New Yorknál csapódjon be a Csendes-óceán helyett. Ily módon sikerül majd lerombolnom az épületet, s az összes titkos tranzakciónak a dokumentumai ott vesznek a romok alatt.
Szintén a brit hírszerzéstől származik, hogy a Bank of New Yorknál vezetett számlákról bizonyos összegek drogbárókhoz és bérgyilkosokhoz vándoroltak. Ez konkrét adatokat is jelenthet, nevezetesen azt, hogy ők látták ezeknek az embereknek a számlaszámait.
Én nem láttam a Bank of New York pénzügyi könyveit, hogy az ő számláikról hova, merre, milyen pénzek vándoroltak, de az angol titkosszolgálathoz semmiféle bizalmam nincs, hiszen ha velem kapcsolatban hazudnak, akkor másokkal kapcsolatban ugyanígy tehetnek.
Nyitott egyébként számlát a Bank of New Yorknál?
Nem, a Magyar Külkereskedelmi Bankban van számlám.
Kapcsolatban áll valamelyik amerikai bankkal?
Nem, mert nem bízom bennük. Azok pénzt mosnak. Már régen gyanítottam, de most, hogy olvastam az újságokat, meg is vagyok győződve arról, hogy az amerikai bankok pénzt mosnak.
Egy másik amerikai lap, a USA Today arról írt, hogy a valószínűleg a 15 milliárd dollárt is elérő, több bankon keresetül megvalósult pénzmosás az Oroszországnak nyújtott és magánzsebekbe vándorolt IMF-hitelekből származik.
Na ja, és gondolom, azt is valószínűsítik, hogy a többi pénz, ami nem innen származik, az eddig is emlegetett, az általam ellenőrzött prostitúcióból jön össze. Képzelje csak el, milyen jól kell dolgozniuk a lányoknak, hogy - mondjuk - egy pár milliárd dollárt összeszedjenek nekem. De ki is vagyok én, és hogyan állhatok kapcsolatban a valutaalappal? Kilenc évet éltem Magyarországon, amelyből hét évig az összes mozgásom, az összes telefonbeszélgetésem, az összes faxom a világ összes titkosszolgálatának élvezte figyelmét. Épp ez kerülte el a figyelmüket? Egyébként az orosz kormány hivatalos jelentése szerint a valutaalap 1998-ban mindössze 400 millió dollárt nyújtott Oroszországnak, amelyből 4,2 milliárdot nehezen lehet ellopni. Az USA Today azonban ezt a kis hibát "könnyedén korrigálhatja", mert majd azt mondhatja, hogy igaz, hogy az IMF csak 400 milliót adott, ám a többi 3,8 milliárdot én tettem hozzá a fegyver- és kábítószer-kereskedelemből, a prostitúcióból származó illegális bevételeimből.
Az említett cikkben konkrétabb példa is olvasható, milyen pénzt mostak: olyan dollártízmilliókat loptak el és mostak át, amelyek az amerikai eredetű gabona- és kukoricasegély eladásának bevételeiből származtak.
Valószínűleg ezt ugyanazok az egerek rághatták el, amelyek az amerikai gabonát is, itt valami tévedés van. Én egy olyan üzletember vagyok, aki kilenc éve Magyarországon él. Mindössze két hónapja jöttem el, ebből egy hónapot izraeli kiruccanással töltöttem, azóta pedig Moszkvában tartózkodom.
Azért az mégiscsak furcsa, hogy megint pont az ön személye és cégei keltették föl a világ biztonsági szolgálatainak, rendőrségeinek a figyelmét. Ha nem követte el mindazt, amivel vádolják, mivel tudja ma-gyarázni ezt az intenzív érdeklődést?
Azt gondolom; hogy minden Angliában kezdődött, amikor egy detektív, a londoni keleti körzeti ügyészség egyik nyomozója pénzt fogadott el konkurenseimtől, hogy akadályokat emeljenek üzleti tevékenységem előtt. Elég nagy összegről volt szó, az én fonásaim szerint közel százezer fontot kapott az említett nyomozó, aki így dolgozza le azt az összeget.
Az önről készült cikkekben egy másik, 1995-ös brit titkosszolgálati jelentésre hivatkozva megbecsülik vagyonát - úgy százmillió dollár -, amiről nem hajlandó beszélni. Miért ilyen szemérmes?
Mert ha megmondom az igazságot, akkor esetleg elveszítem a hitellehetőségeimet. De mi is a dolog lényege? Az angolok mondhattak volna kétszáz- vagy háromszázmilliót, hiszen ki tudja őket ellenőrizni. Ők kijelentik, én pedig ,azt mondom, hogy nem annyi. És a feleségem is ezt mondja, a kisfiam is, az engem ellenőrző adófelügyelő is és sorolhatnám. Ezek csupán szavak, ha kell, én bemutatom az adóbevallásaimat is. A szavaikkal szemben tehát nekem dokumentumaim vannak.
Ön a közelmúltban sajtópert indított néhány magyar médiummal szemben.
Helyesbítenék. Csak olyan újságokat pereltem be, amelyek úgyszólván teljesen "elkanászodtak", vörös maffiavezérnek neveztek például. Amíg csupán Magyarország határain belül piszkálgattak indokolatlanul, azt még eltűrtem, de amikor a nemzetközi méretekben elkezdődött sajtókampányba szálltak be, akkor begurultam.
Melyik orgánumokról van szó?
Egyelőre a Népszabadságról, a Népszaváról és az RTL Klubról.
Amerikai lapokkal szemben indított már sajtópert?
Nincs elég pénzem rá, olyan sokan vannak. E célra mindössze százezer dollárom volt, amit - mint olvashatta Robert Friedmann, amerikai újságíró megöletésére már mind elköltöttem. Egyébként nehogy. azt higgye, hogy sokkal több valótlanságot írt Friedmann azoknál a magyar újságíróknál, akik kereszttüzében 1994 óta állok. Sőt ha Friedmann meséjét valaki beveszi, ezek után logikus lehetne a kérdése, hogy 1994 óta miért nem lövettem le egyetlen magyar újságírót sem. A magyar inflációt is figyelembe véve sokkal egyszerűbb lett volna és persze olcsóbb.
Eörsi Mátyás füllentett. Előfordult már ilyesmi, mégis hiszem, ez most új dolog, érdemes megörökíteni. Ezúttal ugyanis enpártja ellen támadott az SZDSZ-es temetőprivatizátor, s ez a módszer valljuk be szokatlan.
Eörsit minden kézre eső televíziós műsor a TV2-é, a Szabadság tér meginterjúvolta szerda reggel Simicska Lajos APEH-elnök lemondása kapcsán. Eörsi képviselő Párizsban tartotta a kagylót, onnan sugározta széles e hazának: egyetért Simicska távozásával, örül neki, elégedett, bár azért őt megfenyegette az APEH-diktátor adócsaló, jó lenne, ha orvoshoz fordulna...
Párizs messze van. Ez némileg menti Eörsi Mátyást, nem tudhatja, hogy itthon az SZDSZ zuglói székházában bizony nagy a felfordulás. Mondhatni káosz van, tán válságstábot is összehívtak, bár erre nincs hiteles tanú. De figyelve a már parlamenti küszöb alá szorult szabad demokraták elmúlt másfél esztendei szereplését, bízvást állíthatjuk: borzalmas zűr van mostanság a zuglói székházban.
Lemondott Simicska, űr támadt, kit lehet gyalázni gondtalanul, a mentelmi jog oltalmában ezután? Ez itt a hamleti kérdés, és a válasz biz nem könynyű... De félre a laza, ironikus hangvétellel, édesanyám amúgy is figyelmeztetett (bősz kritikusom, támad okkal, ok nélkül, nem elfogult irántam, annyi szent!), túl könnyed hangvétellel írok, nem lehet viccel elütni az életet!
Szóval, komolyra fordítva, Eörsi két olyan szemet szúró arcátlanságot is elkövetett, ami pártsemlegesen gyalázatos. Egyfelől mindkét televíziós műsorban közölte: az események ismeretében felesleges a parlamenti vizsgálóbizottság, ami Simicska üzleti ügyeit vizsgálná. Másfelől sürgős orvosi kezelést ajánlott az APEH exelnökének, a Napi Magyarországban megjelent nyilatkozata okából. A tényszerűség végett álljon itt az inkriminált részlet: Három hónap alatt megöltétek az apámat és az apósomat, az Úristen irgalmazzon néktek!
Na már most. Egy: ha Simicska Lajos 40 millió forintot vett ki az adófizetők zsebéből (idézet E. M. parlamenti felszólalásából), vajh miért ez a nagy visszavonulás? Aki nem APEH-elnök, az csalhat adót háborítatlanul? Vagy csupán ez is egy gyakorta előforduló SZDSZ-es műbalhé volt csupán, bizonyítékok nélkül? Gondolni sem merek rá...
Másrészt, s ez a csúnyább, elmeorvost ajánlani egy gyászoló embernek, az nem politika, az vegytiszta pitiáner aljasság. Arról nem is szólva, hogy bár Eörsi Mátyásról nehéz föltételezni a teológiai jártasságot, mégis illene tudnia: az Úristen irgalmazzon néktek! még véletlenül sem fenyegetés. Arról szól, hogy a földi disznóságokra (talán) az Úr adhat feloldozást. Épeszű ember ezt tudja, aki nem, az másféle, ne minősítsük. Eörsi Mátyásnak, előéletét ismerve, alig-alig volt köze a valláshoz, joga van hozzá, hülyeséget mégsem illene mondania, ráadásul egy lemondott, megtört emberről...
Arról most csak érintőlegesen szólok: Simicska Lajos országlása alatt az APEH az előző esztendőkhöz képest 160 milliárd forinttal (!) több pénzt szedett be, pedig az APEH nyomozó hatósága nem bikacsökkel és géppisztollyal jelentkezett a kisemberek portáin, noha ezt az SZDSZ megjósolta.
Végül picinyég térjünk viszsza a tréfára! Az egész ügy egyszerre röhejes és tragikus. Simicskát egy éve nem jelentették föl hivatalosan, Eörsit óvta a mentelmi jog, az ügyből nem lett semmi, a tények ismeretében nem is volt benne semmi. A hiteltelenség forradalma diadalmaskodott, s most itt állunk megfürödve, Simicskátlanul. Kérdés: a politikai és az egyszerű hétköznapi vacakságokért lesz-e felelős? És ami engem ennél sokkal jobban izgat, mi lesz Zuglóban, ki a következő áldozat ebben a szerencsétlen konstellációban, miképpen fogják megtölteni az SZDSZ-székház sajtókonferenciákra kijelölt termét?
Urbán László, a Postabank vezérigazgató-helyettese szerint az ügyben segített volna, ha az újság nem égeti el az eredeti példányt, mert abból
következtetni lehetett volna a titoksértő kilétére. Miből godolják, hogy papír volt, e-mail nem lehetett? :-o
Szerintem nem az u.n. banktitok megsértőjét kellene buzeráli, hanem talán érdemes lenne végigmenni adó meg egyébügyileg azokon akik rajta vannak a listán, no meg kinyomozni azt, hogy ki döntött a nagyon kedvezményes hitelekről, netán Bécsben nyaral az illető?
Eredetileg nem volt VIP-lista a Postabankban - ezt Urbán László, a Postabank vezérigazgató-helyettese nyilatkozta lapunknak. Auth Henrik vezérigazgató külön a fővárosi, és külön a vidéki fiókok listáit bekérve készítette el azt Sepsey Tamásnak, a Kehi elnökének kérésére - állapítható meg az MH saját gyűjtéséből összegezve a Kehi elnökének nyilatkozatait. Az ORFK - amely nincs birtokában a VIP-listának - keresi azt a banktitok megtartására kötelezett személyt, aki a banktitkot kiszivárogtatta.
Az első számú titokgazda, a pénzintézet már a múlt hét közepén felhívta a nyomozó hatóság figyelmét arra, hogy a VIP-lista ügyében nem a bank az egyedüli titokgazda, hiszen a lista több intézménynek is jogszerűen birtokában lehet. Lapunk körbejárta azokat az intézményeket, ahol korábban vizsgálatot végeztek -, de csak a Kehi nyilatkozta azt, hogy rendelkezik az ominózus irattal (MH 1999. szept. 4.). A MEH a szóvivője állítása szerint nem rendelkezik azzal, míg az ÁSZ nem is végzett ez irányú vizsgálatot a pénzintézetnél. A miniszterelnök kapta meg június végén elsőként a Kehi titkos jelentését - mint azt korábban Sepsey Tamás elnök nyilatkozta (MTV Aktuális, 1999. június 30.).
Urbán László, a Postabank vezérigazgató-helyettese szerint az ügyben segített volna, ha az újság nem égeti el az eredeti példányt, mert abból következtetni lehetett volna a titoksértő kilétére. Urbán lapunknak elmondta: egyébként eredetileg nem volt VIP-lista a pénzintézetnél - valakik valamit összeállítottak. Ezzel kapcsolatban a sajtóban eddig megjelentek közül egyetlenegy eligazítást nyújtó nyilatkozatot találtunk: Sepsey az MTV Aktuális című műsorának adott interjújában (1999. 06. 30.) azt állította a riporter kérdésére, amely az akkor még 14 fős - szelektált - lista nyilvánosságra kerülésének körülményeit firtatta: "...ha jól emlékszem, '99 tavaszán, talán február végén találtak a vizsgálatot végző ellenőrök olyan szerződéseket, olyan részlistát, amely arra utalt, hogy nagyon kedvező feltételekkel kaptak egyesek hitelt, illetőleg az átlagos betéti kamatnál jóval magasabb kamatra helyezhettek el pénzt a Postabankban, illetőleg értékpapír-vásárlással..." Arra a kérdésre, hogy vezetett-e listát a régi menedzsment, a Kehi elnöke így válaszolt: "Természetesen. Hát egy - ha jól emlékszem, '95-96-os kimutatást találtak... munkatársak, s akkor kerestem meg hivatalosan átiratban Auth Henrik urat, hogy szíveskedjen ennek a kérdésnek utánanézni és akkor tőle megkaptuk azt a cenzúrajegyzőkönyvet, jegyzőkönyvi másolatokat, amelyek tartalmazták először csak a budapesti fióknál keletkezett ilyen jogügyleteket, ...aztán a vidéki fiókoktól is bekérte az adatokat, és továbbította ezt a hivatalnak. Ebből nálunk egy példány van, ezt az egyetlenegy példányt az ellenőrzést vezető, még egy személy, és én láttam, és a páncélszekrényemben őrzöm..." Ugyanebben az interjúban az elnök a titkos Kehi-jelentésről azt mondta: azt hárman ismerték az országban, a vizsgálatvezető, ő maga és a miniszterelnök.
Egyébként a törvényi szabályozás szerint a banktitokhoz maga a miniszterelnök sem juthat hozzá. Ezzel kapcsolatban mindössze egy mondat segít az eligazodásban. Sepsey azt mondja: "a miniszterelnöknek a kellő tájékoztatást megadtam". Arra a kérdésre, hogy ez a VIP-lista átnyújtását jelenti-e, az elnök az előbbi mondat megismétlésével válaszolt lapunk kérdésére is. Sepsey Tamás, Kehi-elnök utoljára a Magyar Rádió 1999. szeptember 2-ai Krónika műsorában állította: hivatalától nem került ki semmilyen irat. Arra nézve a hitelintézeti törvényben nincs utalás, hogy a miniszterelnököt megkülönböztetetten kezelné a banktitkot illetően a törvényi szabályozás.
Ma hallgatják meg az újságírókat
A Világgazdaság három munkatársát tegnap telefonon értesítette az Országos Rendőr-főkapitányság arról, hogy ma kora délután jelenjenek meg gyanúsítottkénti tanúkihallgatásukon - közölte lapunkkal Bánki András főszerkesztő, aki természetesen eleget tesz a kérésnek. Bánki elmondta: a cikk íróját, és a VIP-listát leközlő augusztus 30-ai szám ügyeletes főszerkesztő-helyettesét hívták még be rajta kívül, akik szintén megjelennek a megadott időpontban.
Rendőrségi források is megerősítették, hogy telefonon keresztül gyanúsítottként idézték a Világgazdaság szerkesztőségének három vezetőjét a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság Aradi utcai épületébe. Bánki András és két munkatársával szemben a rendőrség álláspontja szerint megáll a banktitoksértés vétsége. A mai kihallgatáson már megvan a lehetőségük az újságíróknak, hogy gyanúsítottként megtagadják a vallomást. Az idevonatkozó rendelkezések értelmében a VIP-listát publikáló napilap munkatársainak megítélésén az sem változtat sokat, ha megosztják a nyomozókkal a lista kikerülésének titkát. A hatóságok azonban elvileg akkor is megállapíthatják felelősségüket, ha az eljárás során nem tisztázódik, ki adta át a listát a szerkesztőségnek.
Lapunk úgy tudja, a lap működését a vezetők meggyanúsítása semmilyen módon nem befolyásolja. További házkutatások a szerkesztőségben nem lesznek, a számítógépeket sem szállítják el szakértőkhöz, mint történt az a Kriminális szerkesztőségében.
A lajstrom útnak indul
1999. május 25. A Kehi elnöke először utal a különleges kedvezményben részesültekre - itt még a VIP-lista szó nem hangzik el. Sepsey a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozza ugyanis: Princz Gábor sok milliárd forintos kárt okozott az állampolgároknak azzal, hogy "egyes embereknek a piaci kamatozásnál olcsóbban adott nagy hiteleket, ezzel veszélyeztetve a betétesek százezreit".
1999. június 4. Nevek nélkül ír az Élet és Irodalom a VIP-listáról "Marci pán" című vezércikkében.
1999. június 5. A Napi Magyarország vezércikkében a főszerkesztő nevesít négy politikust. A cím: Intim betétek. A négy név: Keleti György, Tarafás Imre, Nagy Sándor és Csiha Judit.
1999. június 9. Mester Ákost, Nagy Sándort, Csiha Juditot és Tarafás Imrét nevesíti a Napi Magyarország. Az érintetteket nem sikerül megszólaltatnia az orgánumnak. Csak Keleti György volt honvédelmi minisztert, aki kijelentette: soha, egyetlen fillért nem vett fel a Postabanktól. A cím: Intimek a betétesek.
1999. június 15. A parlamentben Dancsó József fideszes képviselő interpellációjában - hivatkozva arra, hogy a Napi Magyarország "megpróbált utánajárni az ügynek" - Nagy Sándor, Mester Ákos, Csiha Judit és Tarafás Imre nevét említi, valamint Keleti György cáfolatát.
1999. június 18. A Napi Magyarország címoldalán szocialista politikusokon kívül újságírókat is említ a VIP-listán szereplők között. Ugyanezen a napon az Élet és Irodalom közli - a korábban már nyilvánosságra hozott neveken túl - Tömpe István, Németh Péter, Herényi Károly, Rubicsek Sándor, Bártfai Béla, Sándor László nevét is.
A hetilap anyagára hivatkozva átvesz neveket a Népszabadság is.
1999. június 22. Az MTV Híradó közli: "a most hatalmon lévő legnagyobb kormányzó párt legalább tíz tagja is részesült hitelben".
1999. június 23. A Híradó elnézést kér a téves közlésért. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezető-helyettese betelefonált a hírműsor szerkesztőségébe: nem igaz a közlés. Indoklásul a Miniszterelnöki Hivatal sajtóreferensére hivatkozott, aki a Kehi adatainak ismeretében cáfolta az előző napi közlést. A hírigazgató, Csermely Péter mentesíti a munkavégzés alól a Híradónak a hír közlésében szerepet játszó munkatársait.
1999. június 30. Átviszik délután négy órakor a Kehi-jelentést a Miniszterelnöki Hivatalba. (Forrás: MTV Aktuális - interjú Sepsey Tamással).
Az adóhivatal túlköltekezése miatt a pénzügyi tárca jövőre több mint egymilliárd forintot vonna el a tb-alapok büdzséjéből az APEH számára -- tudta meg a Világgazdaság. Jövőre az egészségbiztosító kiadásai reálértékben csökkennek -- áll a Pénzügyminisztérium (PM) költségvetési tervezetében.
Molnár Mari
Jövőre több mint 1 milliárd forintos pluszforrást kapna az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) informatikai fejlesztésekre -- értesült lapunk. Az APEH a korábbi átcsoportosításokon felül a tb informatikai fejlesztésére szánt világbanki forrásából kapná ezt az egymilliárd forint körüli tételt, amelyet a jövő évi tb-büdzséből faragna le a pénzügyi tárca.
Ismeretes, hogy az idén januárban a járulékbeszedési és -nyilvántartási feladatok átvételével az adóhivatalhoz kerültek az egészség- és a nyugdíjbiztosító járulékügyekkel foglalkozó munkatársai, emellett az APEH a feladattal együtt a tb működési vagyonának egy részét is átvette. Továbbá a tb-alapok idei büdzséjéből a bizottsági viták során mintegy 1,5 milliárd forintot csoportosítottak át az adóhivatal számára. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások a biztosító és a pénzügyi tárca között máig nem zárultak le. Információink szerint az egymilliárdos pluszforrást az APEH azért kapná, mert a korábban juttatott keretet már túllépte. Jövőre az államháztartási alrendszerek kiadásaiból a nyugdíj-biztosítási alap részesedése 14 százalékot tesz ki, ami az idei szeletnél 3 százalékkal több. Az egészségbiztosító ellátási kiadásai viszont az idei részesedésnél is kevesebbet tesznek ki. Az államkassza 2000-re tervezett kiadásaiból mindössze 10,2 százalékot fordítanának egészségügyi ellátásokra, ami a tavalyi szinttel egyezik meg.
A tb-alapok jövő évi költségvetési terveiben még a Pénzügyminisztérium is elismeri: az egészségbiztosító kiadásai jövőre reálértékben csökkennek. Az ellátásokra szánt forrás a 2000-re tervezett 6-7 százalékos infláció felével, azaz csupán 3,5 százalékkal növekednek. Ezen belül a gyógyító-megelőző kiadások 6,3 százalékkal, 358,3 milliárd forintra emelkednek. Gyógyszerekre viszont mindössze 130 milliárd forintot szán a PM 2000-ben, ami az idei várható kiadásoknál 10 milliárddal kevesebb. Jövőre az idei előirányzatnál 1,3 milliárd forinttal kisebb hiánnyal kalkulál a pénzügyi tárca a két tb-alapnál (41,4 milliárd forinttal). (Jelenleg több mint 70 milliárdos hiányt halmoztak fel a két alapnál.) A központi büdzsé különböző címeken az ez évinél 12 milliárd forinttal nagyobb összeggel támogatná a biztosítót.
A PM 2000-ben 8 százalékos nyugdíjemelést tervez. A nyugdíj-biztosítási alap kiadásai 8,6 százalékkal -- összesen 993,5 milliárd forintra -- növekednének jövőre. Az ellátásokra az idei keretnél 8,9 százalékkal több pénzt fizethet ki 2000-ben a nyugdíjbiztosító.
A magánpénztári átlépések miatti tb-járulékkiesés pótlására a PM az idei évre tervezett, közel 70 milliárd forintos költséggel számol jövőre is. Ám ez a tb-büdzsé legbizonytalanabb tétele, mert egyelőre nehezen becsülhető az átlépők száma s a pénztárakba fizetett tagdíj mértéke. A PM számításai szerint a tb-alapok 1678 milliárd forinttal gazdálkodhatnak 2000-ben.
Onnan, hogy nem arra törekszik, hogy kiprovokálja, hogy lefektesd, hanem azonnal ő akar két vállra fektetni. Túlkompenzálja társadalmi bajokból eredő, pszichés zavarai miatti kisebbségi érzéseit, és nő létére férfiasabb egy férfinél.
(99-9-6; 16:51) Ha észreveszed hogy halott lovon lovagolsz szállj le róla observer hírszolgálat Személyeskedésekkel folytatja munkáját az Országgyűlés -- a miniszterelnök szóvá tette Kuncze Gábor szabaddemokrata frakcióvezető HIT gyülekezetével kapcsolatos ügyeit, és kifogásolta a családja ügyeire tett kijelentéseket, valamint a Fidesz gazdálkodását illetően felhozott kifogásokat. "Ha észreveszed, hogy hallott lovon lovagolsz, szállj le róla" -- idézett a miniszterelnök egy, elmondása szerint indián dakota közmondást.
(BUDAPEST, ORSZÁGGYŰLÉS) Bár a miniszterelnök bízott a nyári pihenőben, véleménye szerint az Országgyűlés képviselői mégse tudták kipihenni a törvénykezés okozta fáradalmakat és a hibás kritikákkal most sem hagytak fel. Kuncze Gábor felszólalására, a Fidesz barátaira tett kritikára reagálva az SZDSZ frakcióvezetőjének személyes kapcsolataira tett utalást, mondván, olyan személy nem vádaskodhat, aki az MSZMP és a Hit gyülekezet tagságából szerzi barátait.
Az egykori belügyminisztert azért is számon kérte, amiért minisztersége alatt 1600 rendőr hagyta el a pályát és a közbiztonság helyzetén nem javított, amit -- ahogy a miniszterelnök mondta -- koalíciós partnere is kritikával illetett. "Sok dolgunk van még azzal a tárcával, amit hátrahagyott nekünk, igyekszünk a hibákat kijavítani" -- így Orbán Viktor.
A Fidesz-FKgP kormány eddigi tevékenységével kapcsolatban az ellenzéki felszólalások után Orbán is elismerte, vannak még tennivalók. Ennek érdekében felszólalása végén a kormányfő arra kérte képviselőtársait, kezdjenek érdemi együttműködésbe, az ellenzéki képviselőktől pedig külön azt követelte, hogy fogadják el a kormány sikereit, mert azok az egész ország érdekeit szolgálják.
(99-9-6; 18:17) A pedagógusoknak el kell fogadtatniuk a cigány tanulókat observer hírszolgálat A jogi szabályozás ellenére nem valósul meg az esélyegyenlőség az oktatás területén -- befejeződtek a kisebbségi oktatással kapcsolatos ombudsmani vizsgálatok. A cigány kisebbséghez tartozó gyermekek iskolai nevelésével és oktatásával kapcsolatban az emberi jogok nem érvényesülnek maradéktalanul. A jelentés alapján az Oktatási Minisztérium próbál segítséget nyújtani a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatásához, és a roma kisebbség helyzetének javításához.
(BUDAPEST) Az oktatási rendszer türelmetlensége okozza azt a problémát, hogy az oktatás területén megtörténhet a gyermekek származás, vagy anyagi helyzet alapján történő megkülönböztetése. Az utóbbi időben megugrott a roma származású gyermekek száma az értelmi fogyatékosok számára létrehozott intézményekben, az ombudsmani vizsgálat azonban kimutatta, ennek oka nem a cigány tanulók szellemi képességeiben, annál inkább a velük szemben tanúsított diszkriminációban keresendő, ez pedig a rendes közoktatási intézmények pedagógiai kudarcának a jele. Megfigyelhető, hogy amíg a szellemileg alkalmas roma gyermekeket nehezen kezelhetőségük miatt többnyire eltanácsolják az iskoláktól, a több olyan nem roma, de enyhén értelmi fogyatékos gyermek tanulhatott ugyanott. Az értelmi fogyatékosoknak létrehozott intézmények eltérő tanrendük miatt csak korlátozottan biztosítanak esélyt a továbbtanulásra és az elhelyezkedésre, sőt, kimutatták, ha egy gyermek csupán egy-két évet tölt el itt, már akkor is nehéz felzárkóztatni a normális iskolákban tanuló társaihoz. Mindenekelőtt az előítéleteket kellene leküzdeni ezekkel a gyerekekkel szemben, ehhez pedig gyakorlati szemléletváltozásra lenne szükség a pedagógusok között, képzésükben pedig szintén változtatások szükségeltetnek. Az ombudsman szerint a közoktatás rendszerében esélykiegyenlítő programokat kell megvalósítani, és be kell vezetni Magyarországon az integrált oktatást. Pokorni Zoltán oktatási miniszter elmondta, jelenleg nem a fejlesztő, hanem a szelektív pedagógia jellemzi a közoktatást, és nem a készségek, képességek fejlesztésére, hanem az információátadásra helyezik a hangsúlyt a pedagógusok, ami minden gyermeket egyaránt leterhel. Gondot okoz, hogy a szülők általában nincsenek tisztában a jogaikkal. Az Oktatási Minisztérium a tájékoztatásban, a pedagógusképzésben és továbbképzésben, az oktatási rendszer megreformálásában, és szakemberek képzésében látja a megoldást. Amennyiben a tanításhoz szükséges feltételek egyike sem teljesül, -- miszerint a gyerek tud és akar tanulni, és a családja is támogatja ebben -- pedagógiai megoldást kell keresni arra, hogy a gyermek ne kerüljön hátrányos helyzetbe, nem pedig kibújni a kihívás elől. Az OM tervezi, hogy rosszabb képességű gyermekek érdekében a tankötelezettség korhatárát 16-ról 18 évre emelik, és 7 éves korukig maradhatnának az óvodában. Azok, akik 16 éves korukig nem tudták elvégezni az iskolát, felzárkóztató oktatáson vennének részt. Az általános iskola első négy évében integrált oktatást biztosítanának az intézmények, ez idő alatt pedig nem osztályoznának, engedélyeznék a tanulóknak az egyéni előrehaladást. A pedagógusoknak pedig arra kell törekedniük, hogy elfogadtassák a cigány tanulókat a többi diákkal.
Népszabadság
57.évfolyam, 207. szám
1999. szeptember 6.
A KÖZÉPRÉTEG IS VESZÍT AZ ADÓN
A béremelés és a gyermekkedvezmény ellenére kevesebbet érhet a fizetés
A Népszabadság számításai szerint mind a kettő, mind pedig a három gyermeket eltartó, átlagkeresetből élő szülők reáljövedelme csökkenni fog jövőre az új adótábla hatására, legalábbis, ha figyelembe vesszük a 2000-re tervezett bruttó béremelkedés tervezett mértékét is. A Pénzügyminisztérium hatásszámítása azonban ezt a faktort figyelmen kívül hagyta.
Ma kezdődik a parlamentben a következő évi adótörvények vitája, amelyhez a Pénzügyminisztérium (PM) készített egy tanulmányt a tervezett változások hatásairól. Mint ismeretes, a személyi jövedelemadó-tábla jövőre éppenséggel nem változik, az adójóváírás változatlanul a bér 10 százaléka, de legfeljebb évi 36 ezer forint lesz, s az idei évvel egyezően évi legfeljebb egymillió forintig vehető igénybe. A javaslat szerint mintegy 30 százalékkal növekszik viszont a gyermekek utáni adókedvezmény.
A PM hatástanulmánya szerint a gyermekkedvezmény növekedése miatt évi kétmillió forintig minden jövedelemkategóriában csökken a fizetendő adó, és – miután az egyéb feltételek változatlanok – növekszik, de legalábbis nem csökken a nettó jövedelem. A növekedés ugyan egyik esetben sem haladja meg a három százalékot, de a borítékban maradó pénz a PM szerint még az átlagosnak mondható évi 900 ezer és egymillió forint közötti jövedelemnél is majdnem két százalékkal lesz magasabb, mint az idén.
A hatástanulmány azonban annyiban nincs összhangban az alapjául szolgálótervezettel, hogy míg az utóbbi egy körülbelül átlagosan 8,7 százalékos bruttó keresetnövekedést feltételez, addig a tárca háttérszámításai ezt figyelmen kívül hagyják. Márpedig éppen a keresetnövekedés miatt fordulhat elő az, hogy aki az idén még a 20 százalékos adósávba tartozott, az jövőre átcsúszik a 30 százalékosba, ráadásul elveszti jogosultságát az évi 36 ezer forintos adójóváírásra is. Ez a helyzet akkor, ha valakinek a bruttó bére az idén még nem, jövőre azonban már meghaladja az évi egymillió (vagyis havi 83 333) forintot.
A Népszabadság elvégezte a 8,7 százalékos bruttó bérnövekedést is figyelembe vevő számítást, amelynek legfőbb tanulsága, hogy az átlagosnak körülbelül megfelelő, havi bruttó 80 ezer forint körüli bér esetében a növekvő gyermekkedvezmény ellenére is csökken a reálkereset, vagyis a nettó bér vásárlóereje. Számításunkban – amelyet a két-, illetve háromgyermekes alkalmazottakra nézve végeztünk el – a PM-mel egyezően hatszázalékos fogyasztóiár-emelkedéssel számoltunk. A reálkereset csökkenése a három gyermeket eltartó alkalmazott esetében csak 1,2 százalékos, a két gyermeket nevelők esetében azonban – az alacsonyabb adókedvezmény miatt – megközelíti a három százalékot.
Ennek két, az adótábla változatlanságában gyökerező oka van. Az egyik az, hogy a feltételezett bruttó bérnövekedés következtében a ma 80 ezer forintos havi bruttó bér jövőre már majdnem 87 ezer forintot tesz ki, vagyis „átcsúszik" a 20 százalékosból a 30 százalékos adósávba.
A második ok, amely a reálkeresetcsökkenését okozza: az egymillió forintnál nagyobb bruttó bérre az idei és a jövő évi szabályok szerint egyaránt nem érvényesíthető az évi 36 ezer forintos adójóváírás. Ezzel az összeggel tehát tovább romlik jövőre az adózási helyzet, amit nem tud ellensúlyozni a gyermekek utáni adókedvezmény növelésének tervezett összege.
Egy bölcsészprofesszor
a VIP-listáról
Széchenyi-ösztöndíjas (és) kamatspekuláns?
Ismét csak elcsodálkozhattak a budapesti ELTE bölcsészkarán, de talán más értelmiségi körökben is a múlt héten közkincscsé vált postabankos VIP-lista átböngészésekor, amikor a kedvezményezett betétesek mellé rendelt számsorban kollégájuk, Szvák Gyula neve mellett egy kilenc számjegyű összeget fedeztek fel.
A 140 millió forintot meghaladó pénzt az egyetem russzisztikai tanszékének és intézetének vezetője – információink szerint – 1993-ban helyezte el a bankban harmincszázalékos kamatra, ami az évben mintegy 40 milliós jövedelmet, kartársak közt szólva is igazán csinos öszszeget kellett hozzon a történészprofesszor konyhájára. De ehhez még hozzávehetnénk a szóban forgó listán szereplő bizonyos Győri László neve mellett lévő 25 millió forintos VIP-betétet is, a dolog mindenképpen családon belül marad, lévén az illető Szvák Gyula unokatestvére. A jelek szerint jól ment tehát a bolt akkoriban a lapunk olvasói előtt már nem egészen ismeretlen Szvák Gyuláék (zuglói) háza táján (képünkön), megcáfolva minden tévhitet a bölcsészettudományok terén dolgozók hagyományosan halovány anyagi megbecsüléséről. Az is igaz persze, hogy nem mindenki volt abban az időben Princz Gábor Postabank-elnök bizalmas barátja, üzleti partnere és lapkiadó társa, ámbár azt meg aligha hiheti bárki, hogy ama 140 millió forint forgótőke az Élet és Irodalom című hetilap kiadásának sikeréből származott, s az sem valószínű, hogy Szvák (Postabank által kiadott) műveinek sikere döntötte a pénzt a családi kasszába, mivel egyiket-másikat még mindig látni hűvös halmokban tornyosulni, a reménytelen könyvek diszkontboltjaiban.
Amennyiben tehát megfelel a valóságnak a Világgazdaság által közölt összeg – amit lapunk kérdésére Szvák Gyula kapásból cáfolt, és újabb sajtópert helyezett kilátásba –, az akár egyes pénzügyi vizsgálódásra hivatott hatóságok érdeklődésére is méltán számíthat. Szvák üzleti ügyeiről, az ELTE bölcsészkarának vezetői szintű visszásságairól korábban már több alkalommal is írtunk, az ismétlések elkerülése végett csupán arra a legutóbbi fejleményre emlékeztetünk, amely ezekben a napokban különösen aktuális: tudomásunk szerint szeptember 1-jétől folyósítják az állami költségvetésből a Széchenyi alkotói ösztöndíjat, havi hetvenezer forintot, amit több ezer pályázó közül szerencsésen elnyert Szvák Gyula is, az orosz történelem kutatásának támogatására. Bizonyára jó helyre kerül ezúttal is a köz pénze. Egy másik, korábban szintén lapunkban emlegetett ügyben is újabb fejlemény történt a nyár folyamán: Szvák Gyula első fokon elveszítette évek óta húzódó perét, amit valamikori könyvkiadó társa, Szántó György Tibor indított ellene névbitorlás és más jogsérelmek tárgyában.
Szvák pert veszített
a Maecenas-ügyben
A Fővárosi Bíróság dr. Fabricius László vezette tanácsa a hosszú ideje folyó, szakmai és közérdeklődés által kísért, úgynevezett Maecenas Könyvkiadó-perben nem jogerős részítéletet hozott. Az ítélet indoklása szerint Szvák Gyula és felesége, valamint részvénytársaságuk, a Pannonica Kulturális Holding Rt. jogellenesen eltért aláírt szerződésüktől, és gátolta a felperest, Szántó György Tibort a Maecenas Könyvkiadó nevének használatában. A felperes az alábbiakban foglalta össze a történetet:
– Banális történet a miénk – mondta el munkatársunknak. – Sajnos mindennapos dolog, hogy egykori barátok közé a pénz ver éket. Nem szabad naiv lélekkel megbízni a másikban, gentleman’s agreementeket kötni, mert könnyen kiderülhet, hogy a partner nem úriember, nem állja a szavát. Ez történt az én esetemben is. Szvák Gyula becsapott, kifosztott, megalázott, nyilvánosan meghazudtolt. Mivel a befolyásos lapok Szvák barátjának, Princz Gábornak az informális felügyelete alatt álltak, az újságírók mindig csak Szváknak adtak szót, velem még mutatkozni is alig mertek. A bíróságot azonban – bár ötletesen kísérletezett vele – Szvák végül nem tudta becsapni, csupán a tisztázást nehezíteni és az ítéletet késleltetni. Szvák például az évek óta folyó per során az idézésekre nem jelent meg, csak a rendőri elővezetés kilátásba helyezésére volt hajlandó eljönni a tárgyalásra, akkor is negyvenperces késéssel.
– Látszólag tyúkper ez, valójában azonban jogtörténeti esemény. Ez az első alkalom, hogy a fehérgalléros bűnözés világából egy befolyásos személyt, egy „médiasztárt”, aki a Népszabadságban rendszeresen jegyzetet ír, jogsértőnek nyilvánított a bíróság. És a pernek még messze nincs vége, Szvák Gyula ügyeiről alighanem hallunk még. Remélem, a precedens a sok-sok hozzám hasonló kárvallottat meggyőzi arról, hogy Magyarország mégiscsak jogállam, ahol igazunkat peres úton is bizonyíthatjuk. Sem az önbíráskodás, sem a gyáva meghunyászkodás nem szolgálja demokráciánk fejlődését, sem egyéni érdekeinket.
Szerkesztőségünk a pervesztes Szvák Gyula véleményét is megtudakolta. Szvák mindössze azt közölte, hogy Szántó „sértett ember”, akiből az elfogultság beszél. Közölte továbbá, hogy már két pert is indított a Napi Magyarország ellen. Szvák állításai közül az első igaz: egykori barátját valóban sértette Szvák eljárása, amellyel az rt.-elnök és professzor megpróbálta őt és családját koldusbotra, esetleg börtönbe juttatni. Ami pedig a lapunk elleni pereket illeti, Szvák valóban feljelentette munkatársunkat, Rozgics Máriát egy tavaly megjelent cikke miatt, tárgyalásra azonban ez idáig nem került sor.
Ami pedig a Szvák politikai jegyzeteinek rendszeresen helyet biztosító Népszabadságot illeti, a lap ügyfélszolgálati irodája még fizetett közleményként sem volt hajlandó ismertetni a Magyar Köztársaság bíróságának nyílt tárgyalásán született ítéletének idézetszerűen kiemelt lényegét: a Fővárosi Bíróság 3. P. 24.069/1997/19. sz. nem jogerős részítéletében megállapította, hogy a dr. Szvák Gyula I. r. és dr. Kálmán Zsuzsanna II. r. alperesek tulajdonában álló Pannonica Holding Rt. III. r. alperes megsértette a Maecenas Könyvek Bp. Kft. III. r. felperes névviseléshez fűződő jogait azzal, hogy 1995. július 13-tól 1998. február 26-ig előző cégnevében a MAECENAS megjelölést használta. A Fővárosi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy I. és II. r. alperesek szerződésből folyó együttműködési kötelezettségüket megszegve jogellenesen jártak el, amikor nem teremtettek olyan helyzetet, hogy a III. r. felperes, a MAECENAS Könyvek Budapest cégnevet felvehesse.
A Magyar Hírlap '94 szeptemberében írta: "A nyomozók több törvénytelenül működő gazdasági szervezetre bukkantak. Kelet-magyarországi székhellyel alakultak különféle speciális nyersanyagokra, például fakereskedelemre szakosodott kft-k, amelyek hamarosan megalapították leányvállalatukat, nemegyszer ukrán—orosz—magyar—osztrák vegyesvállalatot. Akadt olyan cég, amely behozott az országba százezer köbméter fát, amelyet — papíron — kiléptetett az országból. Ám a szállítmány sosem hagyta el Magyarország területét, a tranzakcióhoz nyilván vámos ismeretség kellett. Szemjon Mogiljevics —, alias Szeva, ukrán üzletember — üzleti vállalkozása során nem mást, mint a Diósgyőri Vagon- és Gépgyár egyik részlegét — egy fegyvergyárat — vásárolt meg. A maffia a fővárosban is számtalan szórakozóhelyet tart felügyelete alatt, ezek többségét az Oroszországból érkezett bűnözők pénzéből gründolták. A szórakoztatás örve alatt a maffia legfőbb működési területe a prostitúció, a fegyverkereskedelem és a kábítószer-kereskedelem. Rendőrségi adatok szerint az egykori Szovjetunió délkeleti térségében ugyanannyi kábítószert állítanak elő, mint a hírhedt kolumbiai körzetben."
'96 novemberében pedig ezt: "Szocialista képviselők is érintettek a Diósgyőri Gépgyár eladásának ügyében, melynek során egy magánszemélyek által alapított részvénytársaság százmillió forintért vásárolta meg a gyár 1,7 milliárd forint névértékű vagyonát." Mint a tudósításból kiderült, az egyik MSZP-s képviselő megbízásos jogviszonyban volt a Digép Ipari Holding által létrehozott Ipari Park Tervező Irodával, amely a cég használaton kívüli ingatlanjainak hasznosításával foglalkozott. Egy másik MSZP-s képviselő férje pedig a Digép egyik kft-jének ügyvezetője és a Digép Holding felügyelőbizottságának tagja volt. Ez persze már egy másik történet.
"Az igazat, csakis az igazat..." De mikor írja már le valaki a _teljes_ igazat, nem csak "célozgat" rá?
Vagy az "még nem időszerű"?
Népszabadság
57. évfolyam, 205. Szám
1999. szeptember 3., péntek
HITEGETÉSBŐL KOTYVASZTOTT POLITIKA
Azt mondja Gyuri, a korántsem sikertelen hajdúsági gazdálkodó: – Szigorúan vallásos szellemben neveltek a szüleim. Lehet, hogy most lettem kommunista? Ha igen, Torgyán tett azzá. Mondjátok, hogy mernek ezek a kezükbe Bibliát venni?
Bár Gyuri talán sosem lesz egy kommunista párt tagja, és a mostani válságokban sem érintett, azért szavai félrevert harangok: Valami istentelen, égig érő baj támadt az agráriumban. Noha ebből most csak az őstermelők sertés-, tej- meg búzagondjai dúródnak a felszínre, mint a jéghegy csúcsa az óceán vizéből, valójában az ágazat minden egyes eresztéke recseg-ropog. Az összedőlés komolyan fenyegető esély.
Túltartott sertések százezrei, naponta tejfolyamok, millió literek... Most „mindössze" – mindössze? – ennyi égeti a bőrünket. Főleg az érintettekét. Ők meg akarnak élni a munkájuk eredményéből. Vagyont fektettek a termelésbe – egyetlen jól tejelő tehén ára olyan 150 ezer körül mozog –, ólat, istállót építettek, keltek pirkadatkor, de minden áldott napon ám, etettek, itattak, takarították a trágyát, figyelték a jószágot, és minden rezzenésre riadtan futottak az állatorvoshoz. Egyszerűen eszükbe sem jutott, hogy – például – mások nyáron nyaralnak, hogy Balaton, hogy Hajdúszoboszló, vagy Berekfürdő. Ők ilyenkor kaszálnak, szénát forgatnak, hordják a téli takarmányt. Mert e munkától elszabadulni nemhogy hetekre, egyetlen délutánra sem lehet. Az állat kíméletlen diktátor, kiköveteli a jussát a gondozójától. S a korán kelő ember pedig már akkor elalszik, amikor a tévékben még csak a híradók mennek. Áldoztak tehát mindent, pénzt, erőt, időt, szórakozást, s áldozták főként egyszeri életük megismételhetetlen éveit.
Miben reménykedtek ezek az emberek? Abban, hogy értékesek az ország számára. Hitték, hogy megbecsülik őket, amiért nem segélyért tartották a markukat, hanem segíteni akartak önmagukon, hátha az Isten, meg a társadalom is hozzátesz egy-egy porciót. És a reménykedésre minden okuk megvolt. Immár bő évtizede azt, és csakis azt hallják, hogy az övéké, a farmergazdaságé a jövő. Hogy a családi gazdaságokat támogatja, és pátyolgatná minden potentát. Olyan fontosak, hogy nekik még az adózatlan jövedelemszerzést is elnézi a fiskus. (Magyarán: a két nemesi előjogokkal rendelkező magyar réteg egyikeként tartják számon őket. A másik a papság.)
Biztatta törekvéseiket, hogy mindenkormányzati és ellenzéki száj nekik bókolt, nekik udvarolt. Kihámozhatták a szövegekből, milyen óriási szükség van az ő termelésükre, nélkülük talán éhen is halna a városi lakosság, az ország legalábbis importra szorulna, és az már mindennek az alja. A jövő csodálatosnak tűnt, kifejezetten tüneményesnek, minden szó a boldogulás, a gyarapodás ígéretének hangzott.
Aztán eljött a nap, amikor a hízót nem vásárolja meg senki, amikor ingyenpörkölt lesz belőle, amikor bezárnak a tejcsarnokok, mert nem kell a tej, amikor a jószág issza meg, amikor laboratóriumokban vizsgálják a búza fuzáriumfertőzöttségét, s ha a gomba ott van, akkor a termést esetleg a halászok megveszik ocsú gyanánt. És amikor minden eladhatatlan. Csak a munka, a munka, és a kilátástalanság! Csoda-e, ha ökölbe szorul a kezük?
De várjunk csak! Kérdések özöne várna válaszra. Például ki állította ezeknek az embereknek, hogy tíz-húsz, vagy akár ötven hektár búza terméséből meg lehet élni? Hogy az már igazi farmergazdaság! Ki nyelte le, hogy valójában legalább ötszáz-hatszáz hektár kell a megélhetéshez? És ki hallgatott róla, hogy a gazdálkodáshoz szellemi tőke, korszerű tudás szükségeltetik, és föltétlenül nem agrármúzeumi, hanem modern géppark, hozzá meg minimum harmincmilliós forgóeszköz-állomány?
Ki ámította ezt a milliós tömeget, hogy egy-két tucat, vagy akár háromszáz sertés tartása jövedelmet hoz? Hogy ahhoz nem kellene legalább három-négyezer! Abrakostul – legalább azt megtermelve a saját gazdaságban. Kik azok, akik milliárdokkal támogatták és támogatják e nagy ívű népbolondítást, miközben az extra minőségű hízókat produkáló vállalkozások sorvadoznak?
Ki csapta be a tejtermelők tízezreit, hogy családonként három-négy tehénke tartásából meg lehet élni? Elmondta tán valaki, hogy a tisztes jövedelemhez legalább négyszáz darab, egyenként nyolcezer literes hozamú jószág kellene? Hogy egy embernek nincs keresete tíz-húszezer liter tej éves termeléséből? S ki hallgatta el, hogy a fejéssel egy menetben nem hűtött tejet Európában forgalmazni is tilos? Vagy az elhallgatás bocsánatos bűn?
És még: ki az, aki a szövetkezésre biztatja az amúgy életképtelenül kicsi birtokok gazdáit? Változtatna az valamit? Hiszen erős szövetkezetet csak a maguk lábán megállni bírók képesek létrehozni! Egy cipész akkor se keresi meg a hidegvízre-valót se évi tíz sarkalásból, ha összefog tucatnyi hasonszőrűvel. Az agráriumban miért kell a szövetkezés mézesmadzagját húzgálni az emberek orra előtt?
A mostani válságok mutatják, milyen súlyos vétkei vannak a politikusoknak a torz társadalmi fejlődés előidézésében. Nem hagyták magukat befolyásolni a rideg valóságtól. Ha ismerték azt, és másról beszéltek, az egyszerűen bűn, és az sem igazán enyhébb, ha tudatlanul beleszóltak olyasmibe, amiről a szakértőkre kellett volna hallgatniuk. Ám ők inkább azt szajkózták, amit az emberek hallani szerettek volna. Szavazatokért! Hatalomért! Délibábos ábrándokba kergettek százezreket, egy sose volt, sose lesz álomképről áradoztak nekik. Nemcsak a mai miniszterről van itt szó – bár ő külön klasszis, mondhatni, verhetetlen –, hanem tíz évre visszamenően számtalan blöffölőről. Akad olyan is, aki azóta megfordult e sajátos damaszkuszi úton: az Antall-kormány hibát hibára halmozó minisztériumának politikai államtitkára. Csakhogy talán késő. A fordulat hiteltelen.
Mindez jól mutatja, hogy a magyar parlamenti elit, a politikus ensemble (amelyben a média is benne vagyon, méghozzá vastagon) miként tekint a nagyjából négymillió embert keményen, szó szerint húsbavágóan érintő mezőgazdaság dolgaira. Valószínűleg kissé sárba ragadottnak, provinciálisnak, talán trágyaszagúnak is hat olyan előkelő vitatémák mellett, mint a tévékuratórium elnökségének csapdlecsacsija, vagy a Nemzeti Színház pókerjátszmája, s netán a megfigyelési bújócska mellett is. Kialakult egy olyan politika, amelynek minősítésére túlzottan irgalmas, elnéző és simogató, ha kuruzslók panáceájának nevezzük, hiszen populizmusból meg demagógiából keverték, és helyenként meghintették zsigeri gyűlölettel. Nem volt itt kivétel! Se nyugodt erő, se szoclib, se „polgári"! Ha mindazok felállnának, akik akár csak egyetlen őszintétlen, objektíve hazug mondatot is elrebegtek e témában, döntésképtelenné válna a parlament!
Azt hihetnénk, a megújuló válságokkal elérkezett az igazság órája. Nem, ez még nem az, csak annak előszele. Egy enyhe fuvallat. Csupán jelzi, milyen csikorgóan drámai lesz a kifejlet. Mennyi bánatot, sírást, bajt, tragédiát okoz egy dilettáns, jövőkép nélküli, a nagyvilág ismeretének hiányában kialakított, és attól a figyelmeztetések ellenére sem tágító hagymázas népámítás! Döbbenetes a hazardírozás! A játszma tétje a gazdálkodók jóléte, vagyona, egész élete – a politikusok esetében ilyenről nincs szó. Következtetések levonásáról se... Családok tízezrei esnek áldozatul a hitegetésből kotyvasztott politikának. Kiút nincs, reménykedésnek sincs helye.
A jövő évi költségvetés tervében a kormány által elfogadott 250 milliárd nem gyógyír, a kisgazda guru által követelt 413 milliárd egyszerűen hetvenkedő blöff.
Az ágazat bajain egyik se segít.
A gazdaság törvényeinek úthengerét százmilliárdokkal sem lehet megállítani, legföljebb annak gördülése lassul, hogy végül menthetetlenül széttapossa az illúziókat.
Vasárnapi Hírek, 15. évfolyam, 36. szám, 1999. szeptember 5.
Ellentmondások Földi László nyilatkozataiban
Földi László ezredes, volt hírszerző műveleti igazgató - korábbi állításával szemben - lapunknak tegnap megerősítette a megfigyelési ügyet vizsgáló bizottság pénteki ülésén megfogalmazott kijelentését.: nem cége, a Defend Kft., hanem egy magánszemély fizetett Faragó Lajos magánnyomozónak azért a hangkazettáért, amely a Pokorni Zoltán ellen indult kompromittáló adatgyűjtés megbízásának körülményeit rögzíti. A kazetta az Orbán Viktor miniszterelnök által bejelentett vezető Fidesz-politikusok ellen, az előző ciklusban folytatott titkos, törvénysértő megfigyelések ügyében eleddig az egyetlen olyan bizonyítási eszköz, amely azt sejteti, hogy a kormányfő által felsorolt személyek közül bárkit - ha nem is közpénzekből -, de megfigyeltek.
Földi László egy sajtónyilatkozatában kezdetben tagadta, hogy bármilyen köze lenne a "megfigyelési ügyhöz". Szerepe akkor vált egyértelművé, mikor Faragó Lajos magánnyomozó - akit a Xénia Láz vezetője, Czégé Zsuzsa, cége elleni támadások miatt, 1996. decemberében Pokorni Zoltán akkori ellenzéki honatya megfigyelésével bízott meg - a júniusi zárt ülésen, majd a Népszabadság június 19.-i számában elmondta: Földi László, aki Kovács Károly néven mutatkozott be és még egy személy 1,5 millió forint plusz áfáért vette tőle a hangkazettát.
Ezen B. Cs. kormányőr, a megrendelés kiközvetítője és Faragó arról beszélgetnek, hogy egy Zsuzsa nevű megbízó Pokorniról kompromittáló adatokat szeretne. Az RTL Klub június 20.-i adásában Földi még azt állította: Kövér László kérte fel az ügylet megkötésére Faragóval. A Defend pénzén, ő maga fizette ki a vételárat.
A Vasárnapi Híreknek tegnap telefonon elmondta: lehet, hogy kétértelműen fogalmazott, ezért értették félre. "Továbbra sem állítom, hogy nem működtem közre. Azt mondtam egy kérdésre, semmiféle pénzt nem adtam át. Egy általam megbízott személy, aki a barátom, ő intézte. Nem a Defend pénzéről van szó". Egyébként Faragóval abban állapodott meg, hogy nem beszélnek a kazetta vásárlásáról. Mivel a hallgatást a nyomozó mégis megtörte, s a minisztert megnevezte, ezért felfedte saját kilétét is.
A Defendet, a Postabank többségi tulajdonában volt céget Földi tavaly novemberben vásárolta. A vételár egy részét kellett csak letennie, ez 50 millió forintot tett ki, a többit egy éven belül kell letennie. Most a bank és más állami szervek védelmét látja el, nem cáfolt hírek szerint 600 millió forintos megrendelésről szóló szerződéssel rendelkezik. Megjegyezte: nem panaszkodik, de a megrendelések 70 százalékát embereinek bérezésére fordítja, s a közterhek is jelentős összeget tesznek ki.
Földi és Faragó egyébként idén télen találkoztak először. Szerződést kötöttek: Faragónak kellene kinyomoznia, hogy a Defend tulajdonosváltását megelőzően miért tűnt el a cég több fontos dokumentuma. Földi a bizottságban állította: ez a kazettaüggyel úgy kapcsolódik össze, hogy a hanganyag átadásakor Faragó megkapta a szerződésben rögzített ellenértéket a Defend, mint megrendelő nevére kiállított számla fejében. Viszont azért nem fizethetett a cége, mert Faragó még nem végezte el a munkát, az eltűnt tárgyak felkutatását.
Vancsik Zoltán (MSZP) az ülésen közölte: olyan információi vannak, hogy egy Fidesz közeli személy volt az ismeretlen vevő. Földi erről nem beszélt, a téma fölött elsiklott. Az ülésen kijelentette: azért fogadta el Kövér László felkérését, mert a miniszter azt mondta: szeretné kihagyni az ügyből a titkosszolgálatokat és mielőbb nyugvóponton látni azt. Ez "emócionálisan találkozott" saját elképzeléseivel.
A következő bizottsági ülésen meghallgatják Lakatos Miklóst, hat napja a nemzetbiztonsági szolgálat vezetői által nyugdíjazott tőrzszászlóst, aki levelet írt Keleti Györgynek, a nemzetbiztonsági bizottság elnökének. Ez júliusban történt, ám Keleti csak a testület eheti ülésén ismertette: Kövér László miniszter környezetében valaki Lakatost az idén tavasszal önmerényletre szólította fel. Májusban emiatt a látszat kedvéért többször belelőtt a Trabantjába, majd felgyújtotta, de a lángtól maga is megsérült.
A feladata az lett volna, hogy a "merénylet" kivizsgálása során terelje a gyanút a megfigyelés ügyben ez idáig tisztátlan szerepet játszó Pinpoint Kft-re. Ez a cég még Nikolits István minisztersége idején másodállásban nemzetbiztonsági tiszteket foglalkoztatott, ám az nem nyert bizonyítást, hogy bármilyen adatgyűjtést végzett volna Fidesz-politikusok és családtagjaik ellen.
Egyes vélemények szerint egyébként az a fordulat is elképzelhető, hogy kiderül: a kiégett autóban, azaz a Trabantban porladtak el azok a "dokumentumok", amelyek alapján végleges képet lehetett volna kapni az ügyről, amelyet viszont hiányukban "eredményhírdetés", vagyis presztizsveszteség nélkül lehet majd lezárni.
