A filozófiáról és a filozófusról:
-40 éves kor alatt nem igazán juthat az ember a közelébe (mivel szenvedélyei által rángattatik még)
Ez szerintem nem lehet általánosítani. Egyetértek azzal, hogy a burjánzó szenvedélyek befolyásolják, söt lehetetlenné képesek tenni egy objektív világnézet elsajátítását, de a filozófus arról is híres, hogy ezt korán belátja, és szenvedélyeit tudatosságával kordában tartja, és egy olyan magatartásformát sajátít el, ami a gondolkodást lehetövé teszi.
-tárgyilagos, elfogulatlan, manipulációktól mentes megismerést és értelmezést jelent.
Egyetértek. Véleményed szerint mire alapul a megismerés, vagy hogy müködik?
-aki tud magának elég sok ráérő időt teremteni, csak az foglalkozhat vele
Ja, és akinek van akarata az idejét ennek szentelni, ahelyett pl. hogy esténként tévézzen.
-értelmes, becsületes és őszinte ember szükségeltetik hozzá (ha nem ilyen, beáll vallásosnak stb.)
Ez nem árthat, de szerintem még egy különleges tudásvágynak is kell megadatnia. Ès ez a kombi ritka!
-a filozófus nem kíván a hatalmi piramis téglájává lenni
Ja
-messziről fel kell ismernie az álfilozófiákat, álmegismerési utakat (mivel járt már ezeken a "csapásokon").
Nemhiszem, hogy a filozófus saját tapasztalat alapján ismeri fel a az álfilozófiákat. Hanem azáltal, hogy tudja, hogy mi az igaz, meg tudja állapítani mi nem igaz. Különben a sok csapásjárás miatt nem is lenne ideje az igazi filozófiát megérteni :-)
èn még a félreértések végett tisztáznám, hogy én kiket sorolnék a filozófusok közé: Szókratesz, Platón, Arisztotelész, Sz. Tamás, Kant, Hegel. A filozófiai tradíció szerinti nem tudományos világnézeteket nem sorolnám ide: pl. vallások, természettudományos világnézetek (Darwin), vagy quantumfizika, szépirodalmi müvek stb. Ès ezt nem ezért, mert ezeknek nem lehetnek igazságtartalmai, hanem mert a megközelítés módja nem a gondolkodásra, és a gondolkodásunk müködésének analízálására (reflexio) támaszkodik. Ès ezen alapok nélkül nehéz bármit is megítélni.
