Molnár Áron színész vasárnap egy Instagramra feltöltött videóban elmondta, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) felvételijén egy Orbán Viktor miniszterelnöktől származó idézet is szerepelt a televíziós műsorkészítő szakon az első fordulóban. A SZFE közleményben reagált a hírre.
Molnár Áron vasárnap egy videót tett közzé az Instagramon, melyben a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakának felvételijén feltett kérdésekről beszélt.
Magyarázzátok már el nekem, hogy mi a büdös franc történik a Színház- és Filmművészeti Egyetemen?
Molnár Áron megjegyzi, hogy a kérdések között az is szerepelt: a sorkatonai szolgálat szükséges-e, valamint, hogy mit változtatnának a felvételizők döntési helyzetben az országban.
Ez a színész szerint gigantikus probléma, hiszen, mint mondja, a feladatlap ezen kérdései tökéletesen mutatják, hogy nem a felvételizők általános műveltségére és tájékozottságára kíváncsiak az intézmény vezetői, hanem a lojalitásukra.
Molnár Áron felteszi a kérdést, hogy miért a felvételizőknek kell kockáztatniuk a saját sorsukat, ha a saját elveik szerint cselekednek?
Megjegyzi, hogy annak idején Vidnyánszky Attila épp azzal az indokkal foglalta el az egyetemet, hogy ott ideológiai nevelés zajlik, de szerinte soha nem volt ilyen a régi, szabad egyetemen, és kőkemény ideológiai átnevelés most zajlik pofátlanul, amióta erővel, a NER és a Fidesz támogatásával elfoglalta az egyetemet Vidnyánszky Attila.
Mennyi indulatot vált ki a hatalmasokból, ha valaki ott van, ahova egyébként is való: a Nemzet Színészei között. Aki pedig irigyli tőlünk azt a pici szabadságot is, hogy tizenegyen dönthetünk a tizenkettedikről, annak az órája rossz irányba ketyeg. Már ameddig ketyeg.
Ez előfordulhat egy lokális helyzetben, de még akkor is lehetőségem van azt nem megvenni - ilyenek például a videotartalmak, amiért még pénzt nem adtam és nem is fogok. Egészen kevés dolog van amit lokálisan is kötelező kényszer megvenni, Magyarországon ilyen a szemétszállítási díj és az egészségügyi biztosítás - a színház az nem ilyen, az tanult szociális késztetés. Ha pedig valaki járt már messzebb Nemesmedvesnél, akkor megtapasztalhatta, hogy nem mindenhol egyforma a világ, van színház Párizsban is, van oktatás az UK-ban is és a MIT-en is, lehet élni és dolgozni Montevideóban is. Mindennek megvan az ára, ezeknek is, ami nem mindig pénzben nyilvánul meg.
Bizonyos szempontból mindannyian ketrecben vagyunk (ha más nem, az időkeret), de sok szempontból magunk választhatjuk meg annak helyszínét, méretét és határait. Ilyen az is, hogy mit veszek meg és mit nem, kinek adom el magam vagy nem, és ha igen mennyiért és hol.
Rizsa. Ahol holmi Rákaykálmánkák garázdálkodhatnak szabadon, nekik jár a "kultúrára szánt" közpénz, ott nincs kultúra. A szocializmusban volt. (Ha Bulgáriában nem volt, az a ti bajotok, ti tehettetek róla.) Nem is a kulturálatlanságába bukott bele, hanem a gazdasági és innovációs csődjébe. Azóta volt másképp is, Vajna alatt pl. piaci szemlélet volt. Most meg politikai propahanta, humbug, hagymázas álmodozás. Persze neked mindegy, neked úgyis az a művészet, amit Vlagyimir Vlagyimirovics olvas, néz, szeret, annak mond. S ha netán kéri, dohányos Kirill még meg is áldja azt, onnantól felkent művészet lesz, s a kritikusoknak is kuss.
(Kis gondolatkísérlet: Kíváncsi vagyok mit fogsz mondani a művészetről, ha Vlagyimir Vlagyimirovics valamiért egyszer csak képromboló szektássá válik (a bizánci császárok közt is volt aki végül meghibbant, vagy épp számító aljas politikai játszmák részeivé tett nem annak való dolgokat), s égettetni kezdi a képeket ...)
Mesélj ha NINCS pénz - ez jogos érv lehet - akkor tetszik nem tetszik, a magyar állampolgár magyarorszagi színészeket tartom meg és nem költök külföldiekre!
Nem olvastad az Orban kormány plakátjait országszerte?
De Vidnyanszki nem csak a külföldi színtársulatra költ - Index írta bele a cikkbe (biztos aljas okból) - hanem külföldi rendezőkre is - ezt meg Udvaros mondta(persze tudjuk sorosbetrenc es hazug)
Nekem ez a lefőbb értékjelző módszerem, hogy megveszem vagy nem veszem meg.
("Vote with your dollars!") Az benne a nagyon működő, amikor valamit nem veszek meg..
Nehéz elvi és fogalmi kérdések megoldásához (mint pl a "mi a piac és van-e") nekem nagyon bevált a redukálás személyes és gyakorlatias dilemmára. Például ott volt az a topik (vagy topikrész), ahol a Balatonnál kapható lángos magas áráról siránkoztak páran, miközben vagy meg tudták és meg akarták fizetni, vagy ha meg nem, akkor nem probléma az ár (a probléma mindig személyes: valakié). Szegényemberként én is inkább mélyágyas pizzát eszek Máltán 1.20-ért, úgyhogy nekem semmilyen ár nem drága a Balatonnál, de még a duplája sem - a boltos úgy állítja elő ahogy akarja, én pedig megfizetem amelyiket akarom. Ez számomraa piac, az meg hogy másnak micsoda az nekem mindegy, tehát az teljesen rendben van hogy számodra nincs is, nem egyformák az emberek.
Jelen esetben a piac az én magam (is) vagyok, én fizetem meg azt amit venni szeretnék, vagy nem fizetem meg ha az nem kell. Természetesen létezhetnek más igények és más fizetőképes keresletek vagy akár politikai szempontok, majd ők vevők lesznek a saját igényeikre. A színház az ugyanolyan árúcikk mint a krumpli, annyi csekély különbséggel a krumpli még sosem hazudott. A színháznak pont ott van vége mint az olimpiának, amikor a politika beteszi a lábát. Ettől halott a Nemzeti Színház, halottakról pedig csak jót vagy semmit - ezért van hogy fütyülök rá ki jáccik a Nemzetiben (vagy kit kúrnak - ahogy elsőre olvastam - nyilván aki hagyja magát)
A magyar oktatás és kultúra ballib diktatúrában él 1990 óta, ezen Orbán is csak pár éve próbál változtatni. Korábban a médiákban is ballib terror volt, ezen Orbán sikeresen változtatott.
Fontos és sikeres lépés volt a CEU nevű rákos daganat kiebrudálása és az SZFE-csata. A Nemzeti Színház is fontos helyszínné kezd válni.
Fontos megakadályozni a halivúdi terror beáramlását.
Az egész nagyképet kell nézni, nem nevekkel dobálózni.
Nekem az a furcsa, ha egy árunál/szolgáltatásnál nem a pénzügyi bevétel mértéke a mutatója hogy kinek/minek van sikere és ezért kit alkalmaznak. Egy olyan színházba pedig fölösleges elmenni ahol a mások politikai szempontja a vezető rendező én meg a fizetővendég, innen kezdve meg teljesen mindegy hogy ki mit játszik a mivel, és ki kire haragszik a valami miatt.
